Blog - bepisilsz

amikor
amikor újra megindul bennem a vér és érzem: várom amikor újra izgatottan jár a borotva kezemben amikor újra válogatok a szekrény előtt amikor újra jól esik várni a szót a levelekben s akkor újra az átázás mindent átütő megadása s akkor újra a pillanat beteljesedése akkor és ott s akkor újra megbabonáz a meghaladhatatlan intimitás s akkor újra kettesben vagyunk egyedül beteljesül és...

újra
újra egy napnak vége lemegy minden rend szerint újra nyár és újra szél lett elfúj mindent most megint újra itt és újra otthon nincsen bennem sem mi más újra otthon és újra benned ez a végső kor hadás

most
Most amikor már dúlt üregekkel a soromat várom idebenn Kint meg a naptól éget a város más felesége kíván meg engem Lobban a lengén combja köré vett vászonszoknyája bennem Most amikor már hűlt falaim közt elmúlni kéne vágyamnak

Ha már megvolt
Ha már megvolt minden Lakás, autó és gyerek Ha már elmúlt innen a lázongó kamasz kerek világnézete, az estig szívott cigaretta, s bor vizespohárból, de csak egy mert így nemes az este és úgyis lerészegedsz. Ha már megvolt minden Lakás, autó, két gyerek Ha már fáradt a reggel s nap is másra, egyre megy amikor a tervek már nem valósulnak meg, mert minden épül, s szépül s igen, te tetted ezt magaddal, s vele veletek. Ha már megvolt minden Nagycsalád, három gyerek Ha...

Itt van
Itt áll egy férfi Tessék megnézni Merev testtel Már múltja van Új feszülettel Jövője van Itt áll egy férfi Testén megérzik Jelen vágya Előre, felfelé Mutat, s árnya(t) Rajzol lent elé Itt van egy férfi Senki se kérdi Honnan jött, mi lesz Ha elmegy, hol marad? Ide tartozik, kinek Így, kinek úgy. Halad. Itt van egy férfi Meg kéne mérni Benne a múlt búján Örömre fakadt vágy mennyi új, s durván Buja gondolat aláz.

Fáradt
Fáradt ajándék, zaklatott nap után, csikorgó gumikkal a sárgánál fékezve és sávot váltva érkezel, haza újra kiéhezetten, telve éhséggel, sóvárgásról álmodva, a másik megint a másik, szemében tükörrel, a tükörben kiéhezett sóvárgás látszik a falakon csorgó nedvességgel átitatott, hűs márvány lapok, a szobor szépségű tested ölén, a kiáradó meleg és nedv akar akarom.

(Mint)
Amikor megszűnik a világ És nem fáj semmi Anya magához ölel S elkezdek lenni. Amikor megszűnik minden Pörög a világ Színes szerelemben Elszédülünk Amikor megszűnik a világ S halkan hortyogok Élvezés után Válladon, sehol démonok. Amikor megszűnik minden Sötét lesz? Hideg? Vagy már semmi nincsen? Bennem akkor Neked - - - ((Még vmi?))

Csúszik
Csúsznak az utak, jég páncél borít be mindent Házam eladtam, újra új otthont hoz elém a sors Helyem lesz elég, csak Helyem lesz-e újra? Mindegy mi fél, mind egy fedél alá megyünk. Minden csúszik, jég páncél borítja utam Csúszik az út, jég páncél borít mindent

Most
Nekem most kell Akárhogy kell Néznem a múló időt Akárhogy áll Bárhogyan néz Felém a sűrű köd Nekem most kell Bárhogy is kell Várnom még a többi közt Döntenem kell Nekem most kell Várnom már nem lehet Nekem most kell Döntenem kell Néznem a múló időt Akárhogy áll Bárhogyan néz Föntről rám a múlt idő Bárhogyan kell Nekem most kell Várnom már nem lehet Elkap a hév Tudatlan hév Képtelen képekben Tudatlanul Felém borul Föntről rám a múlt idő Nekem most...

Döntés előtt
Megint ez az izgalommal vegyes kiszolgáltatottság időnek-térnek a jövőnek Megint ez az időtlen kérdés melyre a nem-válasz is válasz, tehát nincs tovább Megint az ez amitől tartok mert nincsen sosem kontroll és nincs uralom Megint az ez amit sose tudtam kordában tartani magamban, kifelé mutatni Megint van ez itt bennem feszül fellobbant és nincs tovább, megyek matatni

Hol
Hol az a csend Az a végtelen Mindent elborító Semmi Semmiség, amikor a kamrában forr a bor de mégsincs semmi mozgás és esemény Semmi sem Hol az a végtelen áramlóan múló idő a folt a végeken ahogy szivárog el Semmibe A semmi felé Sütő nap, az árnyék a kertben, hol van az A csend, ahogy fölém Nem hajol Semmi sem Hol van az a végtelen csendben aktív flow Mint a mosóporban ázott ing a lavórban -- ennyi volt

Homloktér
Lágyékodba omolva mint tüzet a puskaporba meggondolatlanul szilaj, nem tanul szikrázó szemekben szeretetet csihol vagy csak úgy, bratyiból visszhanzó terekben nagyot robbant Koppant A homlokomra csapok magamra markolok Nagy itt a tér, minénk Benned vagyok Visszhangzok Szűk terekben Csúszós úton Iramodok. Megszaladtam. Túl gyors a váltás Mint szüzet a pokolba Tüzet a puskaporba Ágyékodba beomolva Roggyant ésszel, lebomolva.

Rég nem
Rég nem voltam Rég nem írtam Rég nem láttál Rég nem láttam Nemrég írtam Nemrég láttam Nemrég voltam Nemrég bántam Láttál nemrég Rég nem bántam Írtál nemrég Rég nem láttam Voltam nemrég Rég nem írtam Láttam nemrég Rég nem bírtad Voltál, rég nem Láttam, láttad Voltam, rég nem Bírtad, Bántam

Privát
Kávéval indul megint a reggel egy új fényjáték, mint annyiszor Fekete-barna cukormáz a csészén Sárga nap-öntet a kert borkain. Egy újabb lépés az időtlenben A kézzel fogható végtelen A telefonban emlékeztetőként Elősorjázik a befejezetlen. Egy újabb unalmas lépés Nincs benne semmi rendkívüli Talán már a fáradtság is szokott Szorgos rovarcsalád a leveleken. Kinyomom a telefoncsörgést A tegnapra gondolok, ahogy Apám nyírta kertjében a füvet: Furcsán bicegve húzta a lábát....

Sosincs
Sosincs béke otthon Tort ül a kielégületlenség Nincsen béke itthon Magam ellen fordít a vágy. Nincsen béke itt benn Magamba nyúlok, magamhoz.

Bevégződés
Most hogy itt ülök megint Kései reggelben, dologtalan csendben magam elé sorolva az elvégzendőket melyek soha nem végződnek el, kellene mennem végre állnom fel megint Ahogy aztán a plafont nézve tudom, hogy hiba volt Aztán magam elé nézek Kerülöm magamban a szemed És hallgatom, hallgatom a csendet, mely szavaidból árad Mi árad szavaimból, a csendet a csendet hallgatom Most, hogy itt ülök megint Késsel a reggelben, dologtalan Csendben magam elé sorolva az elvégzendőket...

Fantázia
Hanyatt fekszik a parton Csupasz térde világít a sötétben Fekete pamutruhája Puhán öleli kerek formáit Hanyatt fekszik a parton Csupasz combja ragyog a sötétben Nedves pamutruhája Feszül duzzadó formás lankáin Hanyatt fekszik a parton Csupasz combjai közt csillog A víz pamut takarta Formáin időz duzzadón szemem Hanyatt fekszik a parton Csupasz combjai közt a nedves Pamutból indul fényes út A víz felé, lassan elterül Hanyastt fekszik a parton Fényes combjai közt feszül...

Ötlettelen
Lassan gördülő reggel a kávé is lustán gőzölög a redőnyön túl a kerben perzsel a nap a léc között Árnyas sötétben várom a gépen matatva ötlettelen magára ébredő öntudatom a kávé mondja mi lesz velem

200-adik (draft)
Vajon a 200-adik lépés is lesz-e olyan puha lesz-e olyan fontos legy-a olyan suta Vajon a 200-ik lépés lesz-e elhatározás lesz-e megint újra magamra, s rácsodálkozás Úgy a 150-edik táján Méláztam s a napba néztem Hunyorogtam, könnyeztem Távot, s célt bemértem // vetéltem Úgy a 150-edik táján Találkoztunk, azt hiszem Nyitott szemmel, s füllel lépkedtünk, murván, s vizen.

Partján
Újra ott vagyok újra és újra partjának a jónak partján a voltnak Feledem újra újra és újra amitől én vagyok s amitől Te Felkapom kissé újra és újra vízszerű tenger vízszinű eget Eldobom akkor újra és újra amitől Te vagy és amitől Mi.