Testek határok nélkül

Hol vannak a testünk, testtudatunk határai? A saját testünk elfogadásának, karbantartásának, ápolásának, dekorálásának, öltöztetésének határai. Alapból csak az elfogadásról akartam írni, de ahogy elkezdtem sorolni, belegondoltam a többi szempontba is.

TESTKÉP ÉS ELFOGADÁS - hogy mennyire fogadod el a jelen állapotát, mennyire nézed a múlt és a jövő (fejlődés, fejlesztés) felől, mennyire van önbizalmad vele kapcsolatban.
Van, akinek a teste puszta térkitöltő, kb. csak arra használja, hogy munkába/munkából vigye, teljesen átlagos (gyors)ételekkel eteti, de nem használja hedonista célokra. Van, aki alig/nem edz, és elfogadja a testét olyannak, amilyen. Ehhez persze jó gének kellenek, meg lazaság, önelfogadás. Van, aki átlagos keretek között edz, mert se célja, se ideje, hogy testépítő legyen. Ennek jó példája a sportos alkat, aki élvezetből, kapcsolatépítés végett sportol - edz, de a cél túlmutat az eszközön. Van, akinek a teste az elfogadásának az elsődleges eleme, mert olyan körökben mozog/olyan médiatartalmakat néz, ahol csak így (hibátlanra sminkelve/kigyúrtan) lehet érvényesülni. Minden esetben kulcsmotívum az önbizalom - Mit akarok elérni és bizonyítani magamnak, a másik nemnek, a baráti körömnek, a társadalomnak.
És elfogadom-e máson (partner, barát, kolléga stb.) azt, ami rajtam is megvan? (súly többlet, karikás szemek stb.) Vagy mielőtt bárkit kritizálunk, érdemes megnézni, nem magunkkal nem vagyunk-e kibékülve és azt vetítjük rá a másikra?

ÁPOLÁS - nőknél széles a (smink)paletta, az abszolút semmi sminktől az öt centi vastag vakolásig. Haj terén alap elvárás, hogy szaga és zsíros állaga ne legyen, azon felül a munkában elvárt kinézet és a saját stílus határozza meg a hosszát, színét stb.
Férfiaknál (hetero) az ősemberi egyszerűség és a metroszexuális szintű részletekre figyelés a két véglet, a környezet (esetlegesen toxikus) maszkulinitása határozza meg a mértéket. És néha még a látszólag hanyag külső mögött is komoly munka állhat (mindkét nemnél, ld. hipsterek, lumberek).

DEKORÁLÁS, ÖLTÖZTETÉS - Ha tetováltatok, piercinget rakatok be, festem az arcom/hajam, bizonyos ruhadarabokat és kiegészítőket veszek fel, tudatában vagyok-e, kiken látni még olyat, milyen körhöz csatlakozom így indirekt módon? Igenis a ruha teszi az embert (találó mondat ez, angolul talán jobban átjön: Dress for the job you want, not the job you have.) Ez alól persze vannak kivételek - majomra is lehet adni sportzakót és rongyokban is lehet valaki úr/hölgy. Aztán ott az egyediség vs. csoportba illeszkedés kérdése - Kiktől várom, hogy elfogadjanak? Van-e igényem és bátorságom kitűnni a tömegből? (pl. az én western csizmám a profilképemen) Vagy viseljem én is a fekete póló - farmer - fekete tornacipő kombót? Azt is lehet egyedi módon viselni - egy egyedi darabbal, kiegészítővel, szokatlan párosításban.

Itt egy érdekes PÉLDA: gyönyörű belső térrel rendelkező, híres vendéglátóhelyen dolgozom, a betérők néha megkérdik, van-e dress code, bejöhetnek-e hétköznapi ruhában. Mindig azt mondom, hogy már nagyon jó benyomást tett azzal, hogy feltette a kérdést. Nincs dress code nálunk, és annak csak örülni tudunk, hogy ilyen jó modorú, figyelmes vendég került hozzánk. (Oh, ezer meg ezer sztorit tudnék mesélni a helyről, valamikor annak is eljön az ideje;)