Vámpírnapló III. - Minden kezdet nehéz

BDSM Blogok » Blog - Bella » Vámpírnapló III. - Minden kezdet nehéz
Bella (38)
Szubmisszív
Nő, Hetero
  • Van blogja 
2011. 11. 02. 15:03 | Megjelent: 1113x
Hirtelen riadt fel álmából a lány, apró sikolya megtörte a hatalmas kastély falai közt uralkodó csendet. Tágra nyílt szemekkel nézett körbe, s lassan tudatosult benne, hogy nem a szülői házban van, és a tegnapi események valóban megtörténtek. Minden igaz, attól kezdve, hogy a mostohaapja eladta, majd gyorsan továbbadták, s most ennek a kastélynak a foglya. Újra felülemelkedett rajta a szomorúság. Nyakig húzta puha takaróját és csak sírt és sírt szüntelenül. Képtelen volt elhinni a helyzetét. Soha többé nem láthatja az anyját, a testvéreit. Már most hiányzott neki legkisebb húga, hisz mindig ő vigyázott rá, mikor az anyjának dolgoznia kellett.
A vámpír is korán ébredt. Általában csak este 6 körül ébredt, de most még csak negyed 5-t mutatott a nagy falióra. Egy pillanatig elgondolkodott, hogy mihez is kezdjen ezzel a lánnyal. Tegnap még olyan egyszerűnek tűnt minden, mára minden megváltozott. Ami tegnap még kihívás volt, mostanra varázsát vesztette. S komolyan felmerült benne a kétség, hogy a lányból lesz-e valaha igazán szerető, engedelmes nő. A gondolataiba merülve sétált át a nappalin, ahol a lány még mindig a fotelben, a takarók alatt kucorgott és halkan sírdogált. A vámpír egyszerűen elsétált mellette, egyenesen az istálló felé vette az irányt. Szeretetre vágyott, s az egyetlen, aki most ezt az érzést megadhatja neki, az a lova volt.
A lány felnézett a vámpírra, de az ügyet sem vetett rá. Ez még elkeserítőbb volt a lány számára. Nem elég, hogy nincs családja, még a gazdája sem foglalkozik vele, akinek kötelessége lenne. Méreggel telve kimászott a fotelből és követte a vámpírt. Az istállóba lépve, azonnal ordítozni kezdett:
- Hogy képzeli, hogy csak úgy elmegy mellettem? Nem elég, hogy elvette a családomat! Most még levegőnek is néz! Ezt a pimaszságot képtelen vagyok felfogni. Gondolom ezért is él egyedül ebben a hatalmas kastélyban, egy nő sem viselte el a faragatlan modorát! - mondta gúnyosan a lány.
- Apád szégyene lehetsz, ha ennyi idősen is képtelen vagy tisztelettel beszélni másokkal. Csodálom, hogy egyáltalán volt olyan hülye, aki 80 pengőt adott érted. - vágott vissza keményen a vámpír. A lány a vámpír felé indult, a dühe a félelmét elfújta, s helyébe bátorsággal és erővel ruházta fel. Eszeveszetten kezdte püfölni a férfi mellkasát, közben néhányat rúgott is.
- Nem igaz! Apám mindig büszke volt rám! Én voltam a kicsi lánya! Igenis szeretett! Szeretett... - a dühe csillapodott, fájdalom lett úrrá rajta. Apja emléke igazán fájó volt számára, hisz minden, ami jó volt, az tőle származott. Mióta elvitte az a fránya kór, azóta minden megváltozott, minden rossz volt.
- Nem gondolod, hogy ez a viselkedés, nem éppen az a fajta viselkedés, amit egy hölgynek férfi társaságában nyújtani kellene? Nem gondolod, hogy kevesebbért is büntettek már meg lányokat? Este meg is fogod kapni ezért a viselkedésért a járandóságodat! Most viszont ellátom a lovat, jelenleg ő az egyetlen itt, aki megérdemli, hogy törődjenek vele. Úgyhogy most tűnj a szemem elől! És legyen kihamuzva az a kandalló mire bemegyek a szobába, vagy különben azért is külön bűnhődni fogsz!

Hozzászólások (0)


Még senki nem szólt hozzá a bejegyzéshez.