A békás tó aranyhalainak...

Rég nem írtam. Talán egyesek szerint jó is volt ez így. Több mint 10 éve vagyok itt fent. Sok-sok boldog pillanatot okozott ez az oldal. Mindig sikerült a hamu közül egy-egy gyémántot megpillantanom. Ritkák, mint a fehér holló, de értük érdemes azzal a pár tonna hamuval is megbirkózni. Tehát írok!

Azt mondják a távol-keleti okosak, hogy ha a tanítvány készen áll, mindig megjelenik neki a mester. Materializálódtam tehát pár hölgynek az elmúlt évek során, azoknak, akiknek volt elég erejük kilépni a saját komfortzónájukból. Jellemző volt mindegyikre, hogy nagyon megrágta őket az élet. Talán ez az alapfeltétel, hogy lépni tudjunk, és elkezdődjön az élet és a gyógyulás. Közhely: az élet a komfortzónán kívül kezdődik.

Megtanulták, hogy ha feltétel nélkül mindent adnak, nemcsak bántást kaphatnak, mint eddig, hanem bizalomért bizalmat, szeretetért szeretetet. És elkezdtek gyógyulni és élni.

Nagy erő kell ehhez. Olyan világban, ahol mindenki üzletet köt, adni mindent és megvárni, hogy a másik él vele, vagy visszaél, nehéz dolog… Az elmúlt 10 év alatt egyre jobban húspiaccá alakult minden.

„Rakj rám egy bilincset, és basszál meg, de alaposan. Apropó, itt van 30 oldal a feltételeimről…” Majd csodálkoznak, hogy Kanapédomoknak álcázott szubocskákat kapnak. Jól van ez így, hisz ilyen az élet… Valóban ez lenne az ÉLET?

Poros a kezem már a sok hamutól. Én mégis ások. Találtam már pár gyémántot, és fogok is, mindegy, mennyi hamut kell átrostálnom. Megéri látnom a csillogást…

Kislány… tudom, hogy sokszor játszod az erős nőt, de belül vágyod, hogy valaki levegye a terhet a válladról. Vágysz arra, hogy biztonságban legyél, miközben erős kezek irányítanak, és egy mély hang azt mondja: „Jó kislány, most már enyém vagy.”

Ez már nem az a játék lesz, amit megszoktál. Komfortzónád szélén vagy. Merre lépsz?

Érzed a gyomrodban az izgalmat, a szívedben a remegést? Lehet, hogy most nem csak véletlenül olvasod e sorokat…

Békás tóban aranyhalat fogni tudom, hogy nagy mázli... :D

Álom

A lány, kire nézek,

Egy új életről álmodik,

Tűz ég szívében,

Meddig kell várnia még.

Álmodhat szépről, álmodhat jóról,

Úgy szeretne élni már.

Elfojtott vágyak, órák, remények,

Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;

Az út oly nehéz.

Tűz ég szívében,

Meddig kell várnia még.