Tears by the firelight...

Ez egy ősrégi Stormwitch szám címe: "Könnyek a tűzfényben".

Szeretem a könnyeket... A tűzfénynél is... A könnyek néha boldogabbak és őszintébbek tudnak lenni, mint a mosolyok.

Én nem bántalak… csak birtokollak. Tudom, hogy nem csak simogatást kérsz. Tudom, hogy nem az a lány vagy, aki mindig szép szavakra vágyik. Hanem az, aki csak akkor érzi magát valóban biztonságban, ha valaki meg meri érinteni mélyebben, keményebben… őszintébben.

Tudod, milyen gyönyörű vagy, amikor reszketsz? Nem a hidegtől. Nem is a félelemtől. Hanem attól, hogy végre valaki megérinti azt a részed, amit mások sosem mertek.

Te engedsz. Te hajolsz.

Nem azért, mert kell. Hanem mert vágyod a pillanatot, amikor végre nem te döntesz. Amikor nem neked kell erősnek lenni. Amikor csak test vagy, lélek vagy, érzés vagy – az én kezemben.

Érzed, amikor megszorítalak?

Az ujjamat a torkod körül. A tenyeremet a combod belső felén. A levegőt, ahogy hirtelen visszatartod. Mert nem tudod, mi következik – de akarni fogod.

És igen… lehet, hogy egy pofon is elcsattan. Nem haragból. Hanem azért, mert te ott bent, nagyon halkan, arra kérsz engem.

„Mutasd meg, hogy bírsz engem így is. Amikor már nem vagyok szép. Amikor szétesem. Amikor sírok, vagy remegek, vagy elveszítem a kontrollt.”

És én ott leszek... Érzed...

Minden mozdulatomban ott lesz az üzenet: „Most is figyellek. Most is tartalak. Még ha fáj, akkor is.”

Nem azért nyúlok utánad, hogy megtörjelek. Hanem mert tudom, hogy te akkor vagy leginkább önmagad, amikor a karjaimban szűnsz meg irányítani.

A tested jelez. Már előbb, mint hogy kimondanád. Azt mondja: „Fogj meg. Erősen. Akarj engem akkor is, amikor én már nem tudok kérni.”

És én érteni fogom. Mert én nem csak a mosolyodat akarom.

Én a könnyeidet is megtisztelem. Szeretem a könnyeidet...Nagyon...