Golyók a halántéknál :P

Nem az lesz, amire gondoltok! Fúj...sok perverz :P

Volt anno egy film. A tavasz 17 pillanata volt a címe és egy Stirliz fedőnevű KGB ügynök csinált bohócot minden részében a Gestapóból. Kicsit gügye propaganda film volt, de a főcímzenéje és a szövege a mai napig a fülembe cseng:

“Не думай о секундах свысока

Наступит время — сам поймёшь, наверное

Свистят они, как пули у виска

Мгновения, мгновения, мгновения”

Hevenyészett fordítása: Ne gondolj a másodpercekre lenézően, eljön a pillanat mikor magad is megérted majd, a pillanatok süvítenek, mint golyók a halántékodnál.

A magyar kiadásának a főcím dalában kicsit még szabadosabban fordították:

Az idő soha soha meg nem áll,

Az órák róják szüntelen az útjaik.

A pillanat úgy illan, tovaszáll,

Mit gyorsvonatból suhanó fa,

ép annyi csak...egy pillanat...

Fel sem fogjuk ez mit jelent, míg valaki nem közli, hogy a hátralévő meg van számlálva...

Ekkor elkezd értéke lenni, elkezdünk rá vigyázni és nem akarjuk elvesztegetni egy másodpercét sem. Értékes időt akarunk értékes emberekkel. Szívdobbanásokat akarunk a mellkasunkban, a lélegzet elakadásokat kezdjük keresni, csúcsélményeket gyűjtünk. Elkezdünk tényleg élni.

Hogy miért írom le én ezt ide?

Talán azért, hogy felületes dolgokkal légyszíves mást keressetek, sokan vannak itt, akik másként gondolkoznak az időről és ráérnek kidobni, én nem. Éltem sokat. Ha az életet nem idővel mérnénk, hanem élményekkel, akkor azt mondanám, hogy megéltem annyit, mint sokan mások együtt sem. Volt, hogy szex után egy nő egy dolgot csinált az ágyamban: idegesített, hogy ott van és nem adja át a helyét a következőnek. Volt elég jó numerám és isten tréfája talán, hogy mindig jobb nőim voltak, mint amilyen én vagyok férfinek. Tréfa, vagy csak szerencse, ki tudja... Hálás vagyok nekik, sokat tanultam tőlük is.

De most nem a hatásért szeretnék bort inni, túl vagyok VBK időszakon. Tudom, hogy ritka a jó bor, de az élet nagyon rövid ahhoz, hogy rosszat igyunk.

Szóval, ha legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy az pillanat tovaszállt, ne essünk kétségbe! Hiszen mindig van holnap, hogy újra elpazaroljuk… vagy talán mégsem?