A holló meg a róka…

La Fontaine: A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn

Csőrébe sajt volt, jókora,

S kit a jóillat csalt oda,

A róka szólt hízelkedőn:

"Á, jónapot, te drága holló!

Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!

Nem tódítok, de hogyha hangod

Olyan, mint rajtad ez a toll, ó

Akkor a madarak között első a rangod."

A holló erre rendkívül örül,

Torkán egy hangot köszörül,

Kitátja csőrét, földre hull a sajtja

A róka felveszi és egyre hajtja.

"A hizelgő, akármi fajta,

Azokból él, akiknek hízeleg:

Felér a sajttal ez a lecke - vedd."

A holló ámul, pironkodva, végre

Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Kosztolányi Dezső

Sok holló és sok róka. Mondják itt is mit hallani szeretnénk, hogy egy láb nyíljon vagy egy tenyér a fenéken csattanjon. Na de vissza a mesére!

Tanulságos mese, kicsit vicces is, mert egy rovarevő és egy húsevő azon tréningezik, hogy megszerezzenek egy tejterméket, amit mindketten utálnak. Talán nem is a sajt a lényeg? 

Talán csak a játék és dinamika? Hogy vadásszunk és meneküljünk, de úgy, hogy azért utol tudjanak érni? 

Vajon a róka a sajtot akarta birtokolni, vagy nagyobb öröm volt számára az, hogy elérte a célját? Vajon a holló tartani akarta azt a nagy nehéz sajtot, vagy alig várta, hogy legyen valami oka elengedni? Melyik nyert és melyik vesztett? Lehet hogy mindketten nyertek?

Sok holló van és sok róka. De vajon minden holló sajtja kell? És minden róka elég okos hogy nyíljon a hiú holló szája? 

Rátok bízom a választ. Természetesen ennek a blogomnak sincs semmi köze ide, csak megint elgurult a gyógyszerem :)