NŐ A TÜKÖR ELŐTT...

„A tükör előtt öltözik. Csupasz,

Akár a frissen megköszörült penge.

Nem látta férfi, mégis beleszúrja

Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.”

Megint egy értelmetlen csacsogás, érthetetlen témáról. Görgess tovább!

Nem kívánok most kivételesen senkit megsérteni, csak a szubjektív véleményemet írom le, amíről Clint Eastwood farppánsan így fogalmazott:”A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra...”. Elmosolyodtam. Pont olyan oldalon írom ezt le, ahol igen is kíváncsiak, na de mindegy, leírtam és nem törlök. :P

Azon az ellentmondáson gondolkozom, hogy Dominánsként határoztam meg magam ezen az oldalon, viszont nagyon ritka esetben tudok szub beállítottságú hölgyekhez jól kapcsolódni. Mazoistákhoz igen, bár a szadizmus nagyon távol áll tőlem, még távolabb a szubság, de dominákhoz is kapcsolódtam már. Mind a kettőből beállítottságból jó szubom lett. Vajon miért?

A Farkas nem eszik döghúst, vadászni szeret, küzdeni és győzni. A döghús hiénáknak és keselyűknek való. Azokból úgyis van sok. Itt is. Ahhoz a fajta szubsághoz, ami engem vonz, nagyon nagy erő kell. Legerősebbek azok, akik igazi szubok tudnak lenni, de ők mindenki másnak domináns dámák. Kanapédomokhoz kanapészubocskák illenek. Persze nincs ezzel semmi gond. Kinek-kinek mit intézett a kormánya :D

Ritka esetben írok rá bárkire is. Szerintem kapnak itt a hölgyek elég levelet, nem szeretem tömni a kukát feleslegesen. Azokból lett jó szubom, akikben volt annyi erő, hogy olvassák a blogjaimat és megmutassák magukat nekem. Mindig a nő választ. Ha választott, indulhat egy szép Argentín tangó, mely hol róka szelídítés, hol prédaként való széttépés...

Ismételten leszögezném, ezzel a blogommal kivételesen nem kívánok senkit megsérteni. Ez csupán egy vélemény, egy szubjektív álláspont a sok közül. Nem kötelező elolvasni, de köszönöm, ha azt tetted.

Végezetül: József Attila 100 éves verse.

NŐ A TÜKÖR ELŐTT

A tükör előtt öltözik. Csupasz,

Akár a frissen megköszörült penge.

Nem látta férfi, mégis beleszúrja

Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú

Kelmét neki növeszt a férfi nyája.

Szoknyaként veszi magára a poklot

S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,

Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát

S a férfierő roppant vásznait

Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,

Nem hallott zenét csak neki zenéljen

És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,

Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,

Hogy szemöldökét véle bekormozza,

Tíz manikűrözött méregfogát és

Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.

Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!

Annyira egyszerűen indul el,

Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.