AKARSZ-E JÁTSZANI?

AKARSZ-E JÁTSZANI?

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egy felhívás „keringőre”, ki kell ábrándítsam. Ez egy előre megfontolt szándékból, nyereségvágyból, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett Nyuszisimogatás Kosztolányi azonos című versének dallamaira. :P

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Közel két éve, hogy bekötött szemmel ugrottál nekem. Mindent kértem és semmit sem ígértem cserébe. Te gyermek szívvel feltételnélküliséget ígértél és én meg tudtam igy mutatni ki is vagyok valójában. Így nem feltételek láncaival kikötött kutyát kaptál, hanem egy szabad farkas szigorú jeges nyugalma égetett. Köszönöm.

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszú-hosszú őszt,

lehet-e némán téát inni véled

rubin-téát és sárga páragőzt?

Játszottunk. Játszottuk mi élet. Megtanultál várni és remegni. Hol miattam, hol értem. És közben egyre jobban megismertél engem és önmagad. Köszönöm.

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

ez utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Végre elkezdtél élni. Megtanultad, hogy láncaim adják a szabadságod. Térdelésed tesz képessé a magasba szállni. Végre élsz és élek. Köszönöm, hogy láthatlak szárnyalni.

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Ha felkellene sorolni, hosszú lenne a lista, amit átéltünk közösen, de a szívnek mégis oly kevés. Mohó kis telhetetlen dög vagy nyuszika! De az én nyuszim.  Köszönök minden élményt. Mindent ami volt, van és lesz.

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Sírtál is sokat. No nem a test fájdalmáért, abban végtelen vagy, ha lábnál lehetsz. Pálcától nem sírsz. Térdelni térdelsz, de soha nem sírsz. Könnyeidet másként csalogatom ki. Szeretem a könnyeidet is, főként mikor a lábamon csorog. Köszönöm minden cseppjét.

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Megéljük a végtelent. az örökkévalóságot minden pillanatban. Játszunk. Nem, mint valami rossz kisgyerek a játékaival, amiket tárgynak tekint és eldob, ha kell. Játszunk, mint művész a hangszerén. Kitapasztaltál minden rezdülésem. Tudod, hogy szólalok meg ha hozzám érsz és én játszom a testeddel és lelkeddel egy gyönyörű dallamot mindkettőnk örömére. Köszönöm a zenét.

Virágok közt feküdni lenn a földön

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Mindkettőnket megérintett már egy fagyos lehelet. Talán ezért sem félünk egymás mélységétől. Örökké plusz két nap. Ez több mint az örökké. Még ha helyes nyuszi fogak fogják múlandó kihűlt testemet széttépni. Úgy is táplálni foglak. Köszönöm, hogy játszol velem.