A Kvantum összefonódás elmélete...

„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

/Karinthy Frigyes/

Messziről indulok, de ígérem lesz érdekes része is... :D

Kvantumfizikában egy érdekes teória a részecskék összefonódása. Ez röviden azt taglalja, hogy a világegyetemben minden részecske kapcsolódik egy másikhoz és a tulajdonságaik egymás kiegészítője. Pölö ha az egyik jobbra forog, a másik balra. Mint a yin és yang szimbólum (Lehet, hogy ezek a ferdeszeműek értettek a kvantumfizikához? Vagy csak tudták, hogy az élet miként működik?). Ami a legszebb, hogy ez a kapcsolat akár akkor is fent áll, ha a részecskék akár fényév távolságban vannak egymástól.

A lényeg a láthatatlan kapcsolat. Dom és szub között ideális esetben létrejön egy ilyen kapcsolódás és elkezdődik egy szép tánc. Nem egyformát reagálunk, hanem a kiegészítőjét. Ha ideges vagyok megnyugtat, ha nyugodt felidegesít... Bocsi ez csak egy vicc volt. Félig... :D. Komolyra fordítva a szót, mi teremtjük a másikat. Én őt, ő engem. Rezdülök rezdül, rezdül rezdülök. Nem kellenek szavak és szabályok. Táncolunk, mert szól a zene.

Ha nincs kapcsolódás, csak egy pantomim lesz. Amit én reagálok, arra kapok egy hasonló választ. Nem tánc lesz, hanem egy bohóckodás rengeteg feltétellel és szabállyal.

Mi is kell a kapcsolódáshoz? Első és legfontosabb az akarat, második az odafigyelés, harmadik az érzékenység, negyedik és talán a legfontosabb az idő, amit a másikra számunk.

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat”

/Kis Herceg/

Kapcsolódni érdemes. És hogy élet is legyen benne, szívvel lélekkel, majd tűzzel vassal és megint szívvel lélekkel. Nem a szavak, és főként nem a szabályok számítanak. Nem diktálni kell halom előzetes feltétel, hanem megismerni. Ehhez sokan túl fiatalok vagyunk, akár mennyi is az éveink száma...

„A beszéd csak a félreértések forrása. De minden nap közelebb ülhetsz”

„Tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.”

/Kis Herceg/

Egy festmény sem akkor lesz szép, ha csupán egy színt használnak (tisztelet a kivételnek). A komplementer színek teszik élővé. Ellentétes, kiegészítő színek. Ez látszólag ellentmondás, de mégsem az. Így működik a Kvantumfizika. Vagy talán az élet?

Így tudsz a lángomban elégve hűs nyugalomra lelni és a fagyos leheletemtől felmelegedni. Igy tudsz mosolyogni a pálcázástól és elájulni egy csókomtól. Együtt rezgünk, mint két pici részecske, akár fényévnyi távolságból is...