A szeretet koldusai...

„Föld kellett a népnek és sok hús

Ez volt az első nagy program

A vezérnek elöl kellett menni

Esélye volt győzni vagy meghalni...”

Megint csak össze vissza jár az agyacskám. Világosan fogjátok látni, hogy valamelyik gyógyszerem elgurulhatott reggel. Ne is olvasd tovább!

Sok írásban foglalkoztak itt az egzisztenciával, gazdagsággal, értékekkel, valamint ezek hatását a kapcsolatokra csavartátok erre is, meg arra is. Én most messziről indulok.

Annak idejében egy nőnek ( és talán azóta sem változott ez nagyban) elég speciális és picit ellentmondó tulajdonságok kellettek egy férfiban. Legyen erős, hogy meg tudja védeni a családját. Legyen jó „vadász”, hogy el tudja ejteni a vadakat és legyen adakozó, hogy a vadból a nőnek és gyerekeinek is adjon. Ahol valamelyik a háromból hiányzott, nagy bajban volt a nő és a gyermekei is.

Változtak a korok, modern emberek lettünk, de alapjaiban még mindig ezek a tulajdonságok az értékesek. Mondhatunk bármilyen emancipált önigazolást, ez a dolog nem változott. Egy nő a saját stabilitását csak ilyen férfi mellett tudja megtalálni. A Korunk hülyesége az is, hogy ezeket a férfiakat dominánsnak címkézik, pedig csupán férfiak és nem csak pasik.

Tudom, hogy a sikert is sok féleképen lehet értelmezni, de lehet olyan férfi „domináns”, aki a való éltben egy lúzer? Aki nem tudja irányítani a saját életét és nem tud sikeres lenni ebben a világban, az irányíthat másokat?

Aki nem tud anyagi szabadságot adni a partnerének, az a mai korban „jó vadásznak” minősíthető? Aki nem akarja is ezt adni, fukar, az lehet „adakozó”? Aki nem tud sikeres lenni és megharcolni eredményesen a mai világban, az tud „védelmet” adni?

Azt látom, hogy nagyon kevés a valódi „férfi” és nagyon sok a „kanapédom”. Sikertelenek szinte mindenben, de nagy hangon üvöltenek, hogy mennyire dominánsak. Szegény hölgyek pedig remélnek és csalódnak, majd megint remélnek és megint csalódnak. A legvégén már azt hiszik velük van a hiba, közben csak a korral...

Manapság a tartalom helyett elég a marketing. Lelkek megismerése és tettek helyett elég egy fotó az állarcunkról. Kincset keresünk, de baszunk üveggyöngyökért...

Tudom, hogy rohanó világban élünk, de egy percre állj meg és nézz körül!

„Koral: A szeretet koldusai

Nézd a szeretet koldusait,

Ahogy állnak az út mentén,

Gazdagságuk a türelem.

Vess egy pillantást feléjük,

Ők sem mások, mint Te meg én.

Amit keresnek, az a szerelem.

De megtalálniuk nincs túl sok remény.

Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?

De azt mondd meg, hogy ki ítél?

Talán mindent odaadtak már,

talán semmit sem kaptak még,

S monoton csendben szalad el

A napra nap, aztán az évre az év.

R.:Hova futsz? Állj meg és nézd a szeretet koldusait,

Egyetlen percre nézz körül!

Ne szaladj, állj meg és nézd a szeretet koldusait!

Ne sírj, hogy itt állsz egyedül!

Te is elmégy mellettem,

Én is elmegyek melletted,

És visszafordulni nincs idő.

Ki ne mondd, hogy szerettél,

Én is úgy hallgatom el,

Mintha szégyen volna, hogy valahol,

Valamikor, valakit szerettem.

Hova futsz? Állj meg és nézd a szeretet koldusait

Egyetlen percre nézz körül!

Ne rohanj, állj meg és nézd a szeretet koldusait!

Ne sírj, hogy itt állsz egyedül!

Talán van még egy lehetőség,

Talán van még egy esély,

Hogy egy kicsivel jobban figyelj rám,

s én egy kicsit jobban figyeljek Rád...”