A stílus maga az ember…

Olvasgatok blogokat. Nem szokásom, de most kivételesen rá érek :).

Mindenki szabadon írhat és mindenki eldöntheti, hogy elolvassa e vagy tovább lapoz. Ez a szép benne. Sajnos elkövettem egy hibát. Olvastam. Bár ne tettem volna… :)

Minden blog egy piciny arckép a lelkekről. Tényleg ezek lennénk? Tényleg így kell írnunk?

Mindenkinek szíve joga bármit írni ebben az arctalan világban, de az hogy bármit megtehetünk, az ok, hogy meg is tegyük?

Tudom, hogy a tudásnak vannak korlátai, a butaságnak nincs, de ez már nekem fájt. :D

Nem kötelező lealjasodnunk még ha eltakarja a valódi énünk egy profilkép.

Tudom, nincs jogom ítélkezni. Így csak kérek apám szavaival: Egy szint fölött ne menjünk egy szint alá.

Előre is bocsánat attól aki….

Francokat bocsánat! Akinek nem inge, ne vegye magára, akinek meg igen, az öltözködjön rétegesen :P

Ez a blogom kivételesen kommentelhető! :D