Szilánkok...

Szilánkok az időben...

Férfi vagyok, aki számára a nő a legdrágább kincs, egy érzékeny tulajdon. Fájdalom és Erő, Rettegés és Bizalom, Gondoskodás és Gyengédség, Összetartozás és Felelősség, Szenvedély és Védelem, Intelligencia és Ősi vágy...

Mi történik, ha a „véletlenek” folytán ezek egyszerre meg tudnak jelenni?

Egy fekete lyuk magával ragadó gravitációja, mely az időt magát is deformálja. Az időből szilánkok lesznek. Megjelenik a hálából született finomság. A vágy, mint egy erőteljes hullám, elönt mindenkit.

Amikor a suttogások és sikolyok között, egy remegő "...kérlek Uram, ne..."-ben érzem a "...még, még.... tépj szét jobban..." szavakat...

Amikor az ágyra fektetlek, gyengéden simogatom a még remegő hajadat, ajkaimmal érintve a még izzadó bőrödet, és halkan suttogod: "Köszönöm."...

Amikor érzem, ahogy a kötél minden szálával körbefonja tested. Kezeid a hátad mögött érintkeznek, vállaid hátrahajolnak, melledet védtelenül az én kezeimbe helyezed...

Amikor a szoba csendjét csak két ember lélegzete, halk nyögések és a kötél finom zörgése töri meg, miközben te egyre inkább érzed a kiszolgáltatottságodat...

Amikor hallom, ahogy lélegzeted mély, hosszan tartó sóhajba csap át, amikor érzed a kezem a széttárt lábaid között, és a lágy, rózsaszín bőr vágyakkal teli összehúzódik ujjaim érintésére. Egész tested a kezem felé mozdul és tekinteted csillogása elhomályosít mindent...

Enyém vagy...