2023. 03. 07. 11:19 | Megjelent: 449x
Ez a blog csupán egy fantázia, a túl tartalmas vacsora ilyen álmokat eredményez. Bármi hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet…lapozz is tovább. Oszoljunk kérem, nincs itt semmi látni való! :P
Ülsz az órán. A tanár valami „kutatási eredmények értékelése” témakörben magyaráz, szinte nem is hallod, nézed a csuklódon lévő kis nyomokat. Két kis piros csíkot. Mosolyogsz. Figyelmeztettelek, hogy a zsanéros bilincs nem csak fogva tart, nevel is. Jó kislány voltál, nem tépted nagyon igy nem tört, csak kis emléket hagyott. Minden porcikádat érzed, mintha lefutottál volna egy maratont. A remegés és megfeszülés nyomait érzed izmaidban. Remegésig feszítettelek órákon át. Nyomot hagyott. Mosolyogsz. Mozdulsz a széken és érzed a fenekelés sem múlt el nyom nélkül. A tanár magyaráz, de te a gondolataidban idézed fel, hogy mi is történt. Akkor csak elrepültek a pillanatok, emlékeid most kezdenek visszatérni. A „fájó emlék” kifejezés új jelentést kapott…
Mint farkas nyoma a friss hóban, nem látod már a ragadozót, de ott a bizonyíték. Ott volt, jelen van. Érzed a tarkódon szigorú tekintetét. Figyel. Vár. Próbálsz nem feltűnően mosolyogni, hisz mégis csak órán vagy…
…„teljes remissió” állapították meg a hozzáértők. Ezt az öreg ordast ismét nem tudta agyon csapni az élet. Legyőztem azt, amit sokan lehetetlennek gondoltak. Tévedtek. Nyomot hagytam, nyomot hagyok…Rajtad, benned….
Hozzászólások (0)