A Remegés...

Mozdulni sem tudsz. A gerinced idegszálain hullámokban tör rád a remegő félelem, mézédes vágy és a hasító fájdalom. Minden impulzus összecseng és egyre csak erősíti egymást. Izzóan olvadnak össze egyetlen kontrollálhatatlan remegéssé. Libabőrös leszel, fázol és meleged van. Rengeteg ellentétes érzés egyszerre. Meglepődsz, hogy nem kioltják egymást, hanem lüktetve visznek a mélységbe.

A mély sötétjében csak egy hangot hallasz, csak egy akarat létezik a számodra, az enyém. Nincs gondolatod, csak egy hang van és azonnali teljesítése minden parancsnak. Erre vágysz…
Egy üres vászon lettél, amire az érzékek színeivel festhetek valami gyönyörűt. Béke van és feszítő vágy. Micsoda kettőség, micsoda nyugalom. Ott vagy ahol mindig is lenni szerettél volna, helyeden a lábamnál. Mélyre térdeltél, amivel végre szárnyalni tudsz.
Lüktető megállíthatatlan hullámokban zuhansz a mélybe.

Birtokba vettelek, és most érted/ érzed meg igazából, milyen nőnek lenni. A mélység sötétje vakító fényként világít meg. Bekötött szemmel is tisztábban látod önmagad most, mint valaha…. És mosolyogsz, gondolat nélkül, csillogó szemekkel…Hallgatod a csendet…

Élégtél és megszülettél...