Fény a Hidzsáb alatt...

Annak idején írtam egy blogot, szerintem nem jelentettem meg. Arról elmélkedtem, hogy a Szén két állapotában fordul elő a természetben. Egyik a grafit, másik a gyémánt. Mindkettő szén és csak a belső kristályszerkezetében különbözik. De ez a belső piciny különbség hatalmassá nő a külső tulajdonságoknál. A grafit terhelésre, csiszolásra porladni kezd, a gyémánt ragyogni…

Kaptam nemrég egy levelet. Meglepően tisztelettudó volt. Sok levelet kapok, ilyet is olyat is. Nem igazán szoktam túl sokat belegondolni egyikbe sem. Nem kezdek meséket gyártani és túllihegni. Láttam sok embert elporladni pár levél után. Ő viszont elkezdett csillogni és minél több terhelést kapott annál jobban, nem tört, nem porladt. Alázatos volt, tisztelettudó, de kemény. Csillogott, és azt az erőt mutatta meg nekem, amit csak az igazi szubok képesek. Hisz a legtöbb erő a saját egónk legyőzésére kell, hogy a másik ember örömét szolgálva találjuk meg a sajátunkat. Más kultúrát képvisel és amit sok mindenkinek még csak elmagyarázni sem lehet, az neki természetes és belülről jön.

Gyönyörködöm a csillogásában. És terhelem, csiszolom, mert az ő léte a csillogás. Csiszolás nélkül nem képes megmutatni az igazi lényét, de kevés anyag képes a gyémántot csillogóra csiszolni.

Csiszolom, csillog, gyönyörködöm…köszönöm.