A csend hangjai...

A csend hangjai...

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Másfél éven keresztül minimum 2 óra naponta. Reggel „jó reggelt!” üzenetre keltem, este „JLT” üzenetre aludtam el. Közte beszélgetések. Hol chaten, hol telefonon, hol személyesen. Mindig amire lehetőség volt. Jó a szex is, de nem az hiányzik a legjobban, hanem a kapcsolat.A csend fáj. Csak a gondolataim cikáznak...

„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."

Csend van, és nekem feladatom van. Meghallani a meghallhatatlant, a csend mondanivalóját. Talán most nem füllel, hanem szívvel kell hallgatódznom...

„- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.”

Nehéz, hogy a kis rózsámra nem tudok többé vigyázni, nem gondozhatom, nem taníthatom. Nem lehetek rá többé oly büszke, mint ahogy sokszor voltam. Nem dicsérhetem, hogy „jó kislány”... Ez a csend ordít!

„Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. (...) Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.”

Menj kis rózsám, ha így döntöttél, biztos igy jó neked. Hálás vagyok mindenért amit adtál és adhattam. KÖSZÖNÖM. Én pedig megvívom a magam csatáit, győzök és keresem tovább az én rózsámat. JLT.

„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol kutat rejt”