Tisztességről nehéz időkben…
BDSM Blogok »
Blog - Behavior »
Tisztességről nehéz időkben…
Bejegyzések idő szerint
2024. 03. (1)
2023. 12. (1)
2023. 11. (2)
2023. 10. (5)
2023. 09. (7)
2023. 08. (4)
2023. 07. (4)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (2)
2023. 02. (3)
2023. 01. (2)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (4)
2022. 09. (15)
2022. 08. (2)
2022. 02. (3)
2021. 12. (4)
2021. 10. (2)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (2)
2021. 06. (1)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (11)
2023. 12. (1)
2023. 11. (2)
2023. 10. (5)
2023. 09. (7)
2023. 08. (4)
2023. 07. (4)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (2)
2023. 02. (3)
2023. 01. (2)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (4)
2022. 09. (15)
2022. 08. (2)
2022. 02. (3)
2021. 12. (4)
2021. 10. (2)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (2)
2021. 06. (1)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (11)
Tisztességről nehéz időkben…
Alex Hacke értekezik erről hosszasan a fenti címen. Arról, hogy a tapintatlanság, a dúrvaság és egymás semmibe vétele mennyire eluralkodott világunkban. Az internet világában bárkiről és bármiről véleményt mondhatok. Nem kell a másik szemébe néznem, nem vágnak pofán, ha sértő és tapintatlan vagyok. Nem nevetik ki az okoskodásom. Kommentelhetek büntetlenül…
Tehát kommentelni vágyunk és okoskodni, mindenről és mindenkiről véleményt mondani, a lehető legnyersebb és a tapintatra sem kell odafigyelnünk. Hisz névtelenek vagyunk. Magunkról tökéletes képet mutató profilok mögé rejtőzve vizsgáljuk és vizsgáztatjuk a többieket. Természetesen nem fontos, hogy a másikat megismerjük, egyszerűen az első hangulatunk által keltett benyomást kezeljük megdönthetetlen tényként. Hisz mi tökéletesek vagyunk és bármit megtehetünk büntetlenül.
Valóban büntetlenül veszíthetjük el a tisztességünket?
Valóban nem büntet senki minket a tapintatlanságainkért?
Dehogy nem. Büntet maga az élet. Vannak, akik karmaként hivatkoznak rá, de mindegy minek nevezzük. Felületesek vagyunk másokkal közben arra vágyunk, hogy valaki vegye a fáradságot és ismerjen meg minket. Ismerje meg ki is vagyunk valójában és azt fogadja el. Csodálkozunk, ha nem teszik.
Csodálkozunk, hogy egy beszélgetésben mindenki beszélni akar és senki sem meghallgatni. Vágyunk az odafigyelésre, de nem figyelünk másokra. Az emberi kapcsolatok nehéz időket élnek…
Én sem vagyok kivétel. Sokszor viselkedem tisztességtelenül olyan emberekkel, akik nem érdemlik meg (…igazából senki sem érdemelné meg a tisztességtelen bánásmódot😊). Próbálok odafigyelni magamra, néha sikerül, de sokszor nem.
Vannak nagyon nehéz szavak: Kérem, Köszönöm, Bocsánat, stb…
Nagyon nehezemre esik, de én most használni fogok egyenesen kettőt. Kéretik egy időre betudni! :P
Bocsánatot kérek azoktól, akiket itt akarattal, vagy akaratlanul megbántottam. Próbálok magamra jobban figyelni a jövőben. Köszönöm.
„Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.”
József Attila
Alex Hacke értekezik erről hosszasan a fenti címen. Arról, hogy a tapintatlanság, a dúrvaság és egymás semmibe vétele mennyire eluralkodott világunkban. Az internet világában bárkiről és bármiről véleményt mondhatok. Nem kell a másik szemébe néznem, nem vágnak pofán, ha sértő és tapintatlan vagyok. Nem nevetik ki az okoskodásom. Kommentelhetek büntetlenül…
Tehát kommentelni vágyunk és okoskodni, mindenről és mindenkiről véleményt mondani, a lehető legnyersebb és a tapintatra sem kell odafigyelnünk. Hisz névtelenek vagyunk. Magunkról tökéletes képet mutató profilok mögé rejtőzve vizsgáljuk és vizsgáztatjuk a többieket. Természetesen nem fontos, hogy a másikat megismerjük, egyszerűen az első hangulatunk által keltett benyomást kezeljük megdönthetetlen tényként. Hisz mi tökéletesek vagyunk és bármit megtehetünk büntetlenül.
Valóban büntetlenül veszíthetjük el a tisztességünket?
Valóban nem büntet senki minket a tapintatlanságainkért?
Dehogy nem. Büntet maga az élet. Vannak, akik karmaként hivatkoznak rá, de mindegy minek nevezzük. Felületesek vagyunk másokkal közben arra vágyunk, hogy valaki vegye a fáradságot és ismerjen meg minket. Ismerje meg ki is vagyunk valójában és azt fogadja el. Csodálkozunk, ha nem teszik.
Csodálkozunk, hogy egy beszélgetésben mindenki beszélni akar és senki sem meghallgatni. Vágyunk az odafigyelésre, de nem figyelünk másokra. Az emberi kapcsolatok nehéz időket élnek…
Én sem vagyok kivétel. Sokszor viselkedem tisztességtelenül olyan emberekkel, akik nem érdemlik meg (…igazából senki sem érdemelné meg a tisztességtelen bánásmódot😊). Próbálok odafigyelni magamra, néha sikerül, de sokszor nem.
Vannak nagyon nehéz szavak: Kérem, Köszönöm, Bocsánat, stb…
Nagyon nehezemre esik, de én most használni fogok egyenesen kettőt. Kéretik egy időre betudni! :P
Bocsánatot kérek azoktól, akiket itt akarattal, vagy akaratlanul megbántottam. Próbálok magamra jobban figyelni a jövőben. Köszönöm.
„Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.”
József Attila
Hozzászólások (9)
Nem...:-) nem értenek hozzá jobban mielőtt bárki is erre asszociálna. Ugyanaz a lélektelen, felelőtlen vandalizmussal esnek neki mint a céges tárgyaknak aminek nincs gazdája. Zero empátia, neki az a nick senki és semmi. Ő akar valamit neki kell és elveszi. Őt nem érdekli, igenis segítsek, oldjam meg a gondját. Sorolhatnám még oldalakon át...
Az hogy arctalanul és következmények nélkül lehet gyűlölködni (ezt nem nevezném feltétlen kommentelésnek) az egy új dolog. Nincs következmény és ennek a hiányát nem akarjuk észrevenni mert ez is egyfajta megnyirbálása lenne az "egyéniségnek" és a szuterén jogoknak. (igen tudom hogy szuterént írtam... :-) ) Ez ugyanolyan mint amikor visszatelepítették a farkasokat a Yellowstone nemzeti parkba. Eleinte nagyon féltették a medvéket illetve a bölényeket de meglepetésre sokkal többet nyertek. A farkasok betelepítésével a krónikus hód probléma és a felduzzasztott területeken friss hajtásokon túlszaporodó növényevőket is sikerült megregulázni és a bölénypopuláció is egészségesebb lett. A medvéket nem érintette a dolog érdemben. Tizenévesek nagyon gonoszok tudnak lenni ezt régóta tudjuk de ritka az a szülő aki azt mondja az én gyermekem zaklat másokat. Ezekből a kontroll nélküli tinikből felnőttek lettek. Egyszerűbb volt a kezükbe nyomni egy okostelefont és hagyd békén anyádat. Szólni valakihez, kommunikálni max így tanultak meg az ilyen gyerekek. Nemrég pedagógussal találkoztam aki azt mondta ő azért nem ül taxiba mert a sofőr beszél hozzá és az olyan izé... És erre a gyerekeinket bízzuk. :-) OK sok kollégám ilyen de ők programozók, nekik nem emberekkel kel dolgozniuk.
A mai gyerekeket minden következménytől meg akarják óvni és támogatják a vadhajtásokat. Mert hogy a kreativitás meg az önállóság, oszt 30 évesen otthon ül. :-) Agresszívek, mentesek minden belátástól, józan paraszti észtől és az empátiától. Ennek lehetünk tanúi itt, az életben vagy a közlekedésben. Ott ez gyönyörűen látszik. :-)
Semmi sem kötelező, nem kell megtenni semmit, nem kell tudni semmit. Semmi értelme - szerintük - semminek amit tanulniuk kellene.
Ilyen emberektől azt a belátást amit te is említesz kár várni. Én azt nem tudom hogyan lehetne ebből társadalom...
A negatív kommentelést azt gondolom létezett régen is a falu szájának hívták. Én pl a legdurvább kommentemet is felvállalom élőben is. De azt sokan kifelejtik nemcsak megszólták azt akinek gaz nőtt a kertjében de meg is dicsérték azt akinek szép volt a portékája... Ez viszont elmarad.
Ami a jutalmat illeti. Nem bántottam én senkit 20 éves koromig mégis belém tapostak. Egyszerűen arról szól nem szabad kilógni a tömegből. Én kilógtam. Pont erről beszéltünk a pszichológusommal és kiderült az ő gyerekeit nem zaklatták ugyanabban a környezetben. Láttam rajta hogy egyre gondolunk de sem ő sem én nem mondtam ki, hogy akkor az ő gyerekei benne vannak de minimum némán tűrik azt... :-)
Azt gondolom az opportunizmus olyan beteges méreteket ölt hogy már nem számít hogy levetik egyesek az emberi mivoltukat. :-(
Köszönöm.
Lenne véleményem, de most inkább nem szólok.
Majd talán egy másik blog témája lehet.