326-os Kisbolygón lakott a HIÚ…

326-os Kisbolygón lakott a HIÚ…

A kis herceg következő bolygón a hiúval találkozott. Bármennyire is szeretnék párhuzamot vonni Exupéry ezen gondolatcsokra és a való élet között nem igazán jön össze, hisz ez tőlünk nagyon távol áll, senki sem vallja magát hiúnak….de azért mégis szeretjük valamiért ha csodálnak.

„- Mit jelent az, hogy csodálni
- Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.
- De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!
- Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!”

Természetesen ezt nem hiúságnak éljük meg, hanem a valóságnak. Aki bennünket dicsér, az nem az egónkat és a hiúságunkat veszi célba, hanem tuti, hogy ismer bennünket, hisz egyetértünk abban, hogy nálunk tökéletesebb teremtés nincs is a földön. Csodálatra minden okuk meg van! 😊

Az sem gyanús számunkra, mikor kirak egy hölgy két cicit profilképként és ráírnak „ezren”, milyen intelligens és kedves. Fel sem vetődik bennünk, hogy a bennünk lévő „hiúval” beszélget valaki. És tuti, hogy nem simán lefektetni akarják, hanem az intelligenciája lett kiismerve (10 másodperc alatt) és ez vonzza a bókokat. A probléma ott kezdődik, hogy az „ezer” alaptalan bókoló hamis önképet generál, elhisszük, hogy tökéletesek vagyunk és aki normálisan tényleg meg szeretne bennünket ismerni, annak esélyt sem adunk. Sablonleveleket küldözgetünk és kapunk, amik szintén a csak akkor érnek célba, ha megfelelő csodálatot tartalmaznak. Különösen azt szeretjük, ha olyan tulajdonságokat vesz észre valaki, aminek szűkében vagyunk ( pölö nálam az intelligenciát :P).

Természetesen az igényeink is ennek megfelelően alakulnak. Mivel mi tökéletesek és fölöttébb okosak vagyunk, így partnernek is csak a legtökéletesebb jöhet szóba...készülnek is a fölöttébb szigorú feltétellisták...( lófarkas lány hasonló tulajdonságú fiú ismeretségét keresi :D)

„A hiú ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.”

Természetesen el is hisszük a ránk aggatott jellemzőket, hisz mi is egyetértünk vele. A faló megérkezett Trójába. Nyílnak a lábak, ha kell, ha nem. A probléma pár év múlva kezdődik, mikor frissebb cicik vannak a húspiacon. Egyre kevesebb a csodáló és a biológiai óra meg csak ketyeg könyörtelenül. Nyúlnak a mellek, őszülnek a szakállak. Egyre kevesebb ember ír ránk, hogy milyen "intelligensek" is vagyunk. Már lassan azt sem utasítanánk el, aki meg szeretne valóban ismerni bennünket. De mik is lettünk eddigre? Egy ezerszer felpróbált agyon használt király vagy királylány, a gombaölő reklámok örökös célcsoportja. Hiába is van több ezer követőnk, ha nem tudunk senki vállán őszintén sírni...

„- Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!
- Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. - Csak azt nem értem, mire jó az neked!
És sietve odébb állt.”

U.I.:
"Szó, ami szó - gondolta útközben -, a fölnőttek nagyon-nagyon furcsák."