KI VAGY?

KI VAGY?

Azt mondják, legeld a füvet. Ezt teszed, de nem élvezed az ízét, íztelen. Bégetnek körülötted, legelnek boldog nyugalommal. Nem érted, neked miért okoz örömteli boldogságot, mikor a juhászkutya beléd mar. Talán hibás barika vagy? Legszívesebben húst tépnél és arra vágysz, hogy a húsodat tépjék. Azt mondják: Legelj csak tovább lehajtott fejjel! Ezt teszed, legeled a füvet tovább. Birkák erősködnek neked, hogy a nyájba ők az igazi urak. Te meg csak megnyalod a szád szélét. Érzed, kevesek, a széttépésük jelentene maximum pici örömet. Ha kicsit hozzájuk érsz kibuggyan a vérük és keserves bégetést követően menekülnek.

Akkor ki is vagy?

Barika, vagy talán egy farkas a birkák társadalmában, akit kiskorától a nyájban tartottak és már nem is emlékszik ki is valójában? Aki talán arra vágyik, hogy ha harap, akkor ne vérezzenek és meneküljenek, hanem harapjanak vissza? Hogy nyugodt erővel mutass meg valaki a helyed? Hogy érezd, gömbölyödni kell és fejet hajtani ösztönösen? Talán nem a nyájban érdemes keresni? Talán farkasnak a birka préda és a farkas a párja?

„Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak,
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!”