Blog - Beat_Dom

A Csendes Parancs – 4. rész: Fulladásjáték
Az este már a sötétbe bukott, amikor megérkezett. Ő már várta – meztelenül, letérdelve, a nyakán egy széles fekete nyakörvvel, amin fémkarika csillogott. Semmit sem látott, a szemeit fekete maszkkal takarta el korábban, engedély nélkül nem volt joga levenni. – Ma nem vagy személy – mondta a férfi, miközben körbejárta. – Ma nem leszel nő, nem leszel nevem, nem lesz identitásod. Ma csak egy… torok vagy. Egy eszköz. Egy testnyílás. A nő megborzongott. Ez volt az, amit titkon,...

A Csendes Parancs – 3. rész: A Sötétség Mélye
Másnap este nem szóltak egymáshoz. A tekintetek beszéltek. A férfi szeme sötét volt, mégis hidegen nyugodt. A nő egy pillanatra sem kételkedett benne, pedig pontosan tudta, hogy ma este már nem lesz kegyelem. A szoba most más volt: hidegebb, sötétebb. A vörös fény már nem puha melegség volt, inkább figyelmeztetés. A szék eltűnt. Helyette egy alacsony pad állt a szoba közepén, rajta hevederek, bőrrel borítva. Egyetlen szó nélkül odavezette. Ő nem kérdezett. Letérdelt, ráhajolt, és...

A Csendes Parancs – 2. rész: Mélységek alatt
Az idő elveszett. Csak a zihálásuk, az átmelegedett bőr és a lüktető csend maradt. A nő még mindig térdelt előtte, arca kipirult, nyála a mellkasára csorgott, kezei a háta mögött, pontosan ott, ahol parancsba kapta. A férfi egy pillanatra hátrébb lépett, és csak nézte. Mint egy alkotását. A szeme hideg volt, mégis tele vággyal. Nem szólt, csak elővett egy selyemkendőt, amit előző este választott ki – nem véletlenül. Lépésről lépésre közelebb ment, lehajolt, és szorosan a nő szemére...

A csendes parancs
A szoba félhomályban úszott. A puha, meleg fények csak részleteket engedtek látni: a fekete bőrfotelek, a mélyvörös szőnyeg, és az egyetlen szék, ami a tér közepén állt – magas háttámlával, dominanciát sugárzóan. Ő előtte térdelt. Meztelen, kiszolgáltatott, de nyugodt. Tekintetében nem félelem volt, hanem odaadás. A bizalom csendje, amit szavak nélkül építettek fel már hetek óta. A száján egy nyálcsík csillogott – jelezve, hogy a játék már elkezdődött, de még messze nem ért a végére. –...

Másnap reggel – ahol a vágy nem ért véget
A nap első fényei épp csak megvilágították a hálószobát. A testük még mindig egymásnak vetve hevert az ágyon — a nő combjai között még ott száradt az éjszaka nyoma, a férje a földön, egy párnával, mintha nem is lett volna helye az ágyon. Mert nem is volt. Beléptem a szobába egy csésze kávéval a kezemben. Felpillantottak rám. A nő szinte automatikusan térdre csúszott az ágy szélén, mint akinek már belé ivódott, hogy ott a helye. A férje kúszva követte, mint egy kutya, aki tudja, hogy csak...

Az este, amikor minden határ eltűnt
A lakásban félhomály volt, csak néhány gyertyafény táncolt a bútorokon. A kanapén már ott ültek — a nő, akinek tekintete vágytól csillogott, és a férje, aki láthatóan feszengve, mégis izgatottan figyelt, ahogy beléptem. Tudták, miért jövök. Nem volt több játszma. Ma este én irányítottam mindent. A nő szexin volt öltözve — átlátszó, fekete csipkés body, semmi alatta. Mellei épp csak kibuggyantak a vékony anyagból, combján harisnyatartó, és úgy ült, hogy a lábai kissé széttárva kínálták fel...