Pillanat

Eh... blog. Megint nincs koncepció, megint nincs értelem. De igazából leszarom. Miért kell legyen bárminek is bármi értelme?

Szóval ott van Ő. Itt vagyok én. Beleolvadok ha még cigány gyerekek potyognak is az égből, ha még az is lesz az utolsó tettem, ha még pofán bassz mielőtt elsuttognám szeretem.

Nem az a kurva kérdés ki és miért van itt ebben a nyomorult létben. Nem is az megtalálod aki csak érted rezeg.

Az a kérdés vagy-e olyan erős, szép és büszke, elviseld amit rád ragasztott a sors, az élet? Az a kérdés ha végigszoptál mindent, ha már azon gondolkozol jelentkezel a frontra, mert ott leegyszerűsödik minden, akkor is képes vagy elfogadni, szeretni, dorombolni kedvesen, tisztán, jó érzéssel?

Úgy mint az a félzsódéros macska akivel elbánt az élet. Az a nyuszifül akit soha nem értettek. Az, hogy legyél erős akkor is amikor már nem lehet.

Nem lehet de mégis van valami. Mégis van amit nem érthetek és felfogni sosem leszek képes.

Persze megbaszhatom meg játszhatok vele. Felpofozhatom és elverhetem. Szenved. Szenvedj. Szenvedek. Egy múló érzés, egy pillanat. Egy ami többet sosem lesz az ég alatt. Mert hát tudjátok meg minden fájdalom, szenvedés, boldogság, jó érzés csak egyszer van az életben. Végtelen lehetőségek tárháza, és mégis; Csak egyetlenegy létezik. Csak egyet fogok szeretni.