Ellenszél

Nem azért vagyok hülye, mert Jaj hó, de jó ha felülről szeretnek és buksi simogatásra élvezek. Igazából utálom és engem ne simogasson senki sem. Nem is azért mert komplexusaim fedezzem, és lám de mégse vagyok annyira az, és kicserélek egy konnektort büszkén állok az ellenszélben: Igen megcsináltam. Több vagyok mint legtöbben közületek!

Simán csak mert tudom az vagyok és kurvára félek. Amikor olvasok olyan blogokat amire átlagosan 5x beleélvezek, és a maradék 30-at elteszem a hétre, akkor elgondolkozok mi a faszt is keresek.

Nem hazudok mekkora a farkam, nem hazudok mit nem értem el. Nem mekkora fasza csávó vagyok és mennyire hajbókolnod kellene nekem.

Ami ennél is rosszabb az már csak az, ha pasi ír ugyanígy. Olyanokat írnak, hogy legszívesebben lángszóróval mennék abba a kurva szélbe. Égjek, égjen mindennek ami kell. Én tudni akarom amit tudnak. Látni szeretnék mindent. Vezetni akarok, gyereket szülni, és mindent amire nem vagyok képes.

Nem az a szar amikor hülye vagy és még a szavazólapot sem fogod fel. Nem is az amikor tapsolnak Liliputban és az eszed miatt sűrűn elnézést kell kérned. Az amikor látod, hogy ott van előtted. Ott van előtted de el nem érheted. Az amikor az ösztönök vezérelnek és a frusztrációid miatt két lábbal szállsz bele másokba, mint egy veszett macska az útszéli tűzcsapba. Olyanokba olyanokért akikért és amiért kevesebbért is simán magadra kötnéd azt a kurva gránátot és üvöltve rohannál a tömegbe: -Nem érdemlem meg! Meneküljetek!

Marad az ellenszél, simogatja a lelkem. Amíg fúj, addig tudom van remény, hogy megbocsáss nekem. Addig nem akarok harcolni, addig nem akarok elmenni sem. Csak egy pillanatra, egyetlenegyre érezzelek. Szeretném ha mellettem lennél ebben a szép életben.