„Az Úr mondá; vágyakozzatok és szaporodjatok, úgy mint a pokolban senki sem…”

… azszem mondta. Olvastam a Bibliát és eskü rémlik ez az idézet.

Csak hát néha nem vagyok benne biztos amire emlékszem, az valóban megtörtént-e.

Persze ennek semmi köze ahhoz, hogy a család kétharmada depressziós, fele bipoláris, negyede paranoid, a maradék meg alkoholista és hülye. Még azt sem fogja fel, hogy az, és hazudik magának reggel, délben, este. És pont. Kész. Lehet menni panaszt tenni a hivatalba. Abba ami leosztotta a kártyákat és egy szép középső ujjal adta át a levelet.

-Kapd be a faszom, ha nem vagy életre képes!

Hát mit tehet az egyszeri szerencsétlen. Átveszi a kurva papírokat és kiódalog a partszélre.

Mégis úgy képzelem a vágyakat nem lehet paplan alá húzni, és pappal megoldani. Lehet ha a papot húznám a paplan alá, akkor lenne belőle valami olyan paradoxon, ami kipukkasztja a lelkület hálóját és végre felszabadulna mindenki.

De amúgy kurvára utálok mindent. És stabil tudatom rezzenéstelen felpofozott arcával állítom amikor részeg vagyok akkor meg pont az ellenkezője. Simán csak odamegyek és lebaszok neki egyet. Átbaszott, hazudott és lehúzott kurva sok pénzel. Két-három feles és szeretem, nem tehet róla, kurvára verte az isten.

Az élet sok kis apró játéka, szösszenetek a szélben…

Amikor kidobok mindent, és nagy ritkán megtalálom a kényes egyensúlyt a valóságban és a létben, akkor értem. Akkor abban a kibaszott röpke órában, amíg bepötyögöm a soraimat addig értem.

A vágyak tesznek emberré minket, és a vágyak láncolnak a földhöz bennünket.

Eskü olvastam. Még idézni is tudok belőle. Az Úr mondá; amíg józan vagy vágd pofán tiszta erővel, de amint bor száll az elmédre, szeresd és öleld meg az ellenséged.

Szóval lehet vágyakozni, és azt elnyomni. Lehet érezni, és azt kizárni. Lehet szeretni és bemesélni magunknak szeretünk, de egy dolgot nem lehet; ezekről tudomást se venni.

Az már csak rajtad áll kedves olvasó, mit kezdesz ezzel. De csitt! Mielőtt felfognád eme sorokat igyál egyet!