Az ördög gyertyafénynél alszik

Alapból nem bazdmeg. De azért mindannyian félünk valamitől, és hát igen… még az ördög is fél valamitől. Ha mástól nem, céltalan lesz a léte.

De üdvösség neki és nekünk. Mind itt vagyunk és táptalajt szolgáltatunk.

Egy érzés, egy vágy. Vajon szeretsz-e igazán?

És amikor morzsolod a könnycseppeket, amikor álló farokkal veted bele magad a végzetbe, akkor megfogant-e benned a kérdés; mi a faszért vagyunk ezen a léten?

Én úgy képzelem el, hogy valakit szeretek. Törődök vele és vágyom rá mint gyöngytyúk a napi betevőre. De hoppá! Várjál már egy picit!

A faszért kell nekem tőled függenem?

Mert egy vagyok és egyetlenként távozok.

De azért mégis…

…hátha nem. Hátha van ami itt tart ebben a formában, ebben a létben.

Hátha csak egy vicc minden, és a kurva ördög álomból riadtan fújkodja a gyertyát. Hátha csak képzelte.

És amikor elképzelsz valamit, úgy rendesen, akkor igazából megkapsz mindent. Azért mert semmit nem ér a test, ha nincs mellette képzelet. Ha ha ha nevessél és élvezzed! Élj boldogan legyen tiéd minden!

De ha mégis itt maradsz velem... mert csak. Meg úgy faszom nem érdekelnek a szép mesék és belém verték, hogy szarra sem vagy érdemes, akkor majd látod, hogy az ördög se alszik nyugodtan. Csak játszik magával és reménykedik, hogy reggelig kitart a gyertya lángja.