Drágám kedvesem.

Hívhatlak így vagy vessem el az egészet a fenébe?

Érdekes helyzetbe hoztál ,mint soha előtte senki sem.

Lehet szakítanunk kellene mielőtt túl nagy lesz a baj.

Lehet búcsúért kellene fohászkodnunk mielőtt az égiek ,sárba taposnak és feltörlik velünk az életet.

De basszák meg ott fent. Bassza meg mindenki.

Ha van értelme létezni ,hát miattad van miért küzdeni.

Nem ,mert ismerlek. Nem ,mert tudom az érzéseidet.

Csak mert van valami ami túlmutat az egész mindenségen. Túlmutat rajtad és rajtam mindenben.

Ha majd egyszer emlékezel ,akkor emlékez rám rendesen.

Nem csak csapongó kalandos kis együttlétekben.

Nem úgy mint jött-ment ,és s nevére sem emlékszem.

Ha majd egyszer visszaemlékszel ,akkor ez legyen egy mérföldkő az életünkben.

És ha majd tombol a vihar és dörögnek az égben ,akkor majd jusson eszedbe kiért és miért hajtottad béklyóba a fejed. Akkor majd könyörögj és mondj el egy könnyes fohászt énértem.

Azért aki szeretné minden reggel letörölni a könnyeket ,és jó éjt puszit adni ,hogy könnyű legyen az éjjeled.