A született dominancia/szubmisszivitás mítosza 2. - A dominancia, mint szociológiai szerep.

(Reakció erre: Született dom/született szub)

Előző írásom ott maradt félbe, hogy személyiségjegyként kialakult dominanciának lehetnek vele született, hajlamosító biológiai alapjai, azonban ezt nagyban befolyásolja a tanulás és a társas környezet.

Pszichoszociális értelemben a szerep olyan viselkedésminták, elvárások és normák összessége, amelyeket a társadalom egy adott személlyel kapcsolatban támaszt, annak társadalmi helyzete, csoporttagsága vagy kapcsolati pozíciója alapján. A szerepet tehát társadalmilag/adott csoport által elfogadott normák befolyásolják. Az adott viselkedést a csoport szereplőinek az elvárásai formálják, és ezeket a szerepeket szociális tanulás útján sajátítjuk el, általában megfigyelés, utánzás, és társadalmi visszajelzések alapján.

A dominancia jelentése a személyiségelméletek szerint egy olyan személyiségvonást takar, amely az egyén társas kapcsolatokban betöltött irányító, befolyásoló szerepére utal.

Itt a "született domináns" mitoszában álljunk is meg egy pillanatra. Jól látszik, hogy a dominancia egy viszonyfogalom, ami egy adott szociológiai térben (közegben) értelmezhető. Míg a "született domináns" egy interperszonális, csoportdinamikai viszonyfogalmat szeretne objektivizálni és a csoportos viszonyától függetleníteni...

A személyiségben meglévő vele született késztetések nem biztos, hogy ki tudnak bontakozni a szociális terekben.

Ráadásul nincs készen született dominánsok. A dominanciát/szubmisszivitást egy életen át tanuljuk, formáljuk magunkban. Valaki nem úgy lesz "született dominán" vagy "született szub", hogy helyből tudja jól forgatni a korbácsot, vagy már a beszédkészség elsajátítása előtt pontosan tudja, mikor valid, és mikor invalid használni a "Térdre, Ribanc!" mondatot. A dominancia tanulása alig 2-3 évvel az előtt kezdődik el, hogy először szembesülünk a problémával, hogy hogyan lehet, és hogyan kell, és hogyan érdemes viselkedni akkor, ha elveszik tőlünk a lapátot a homokozóban... Az ösztönös késztetések itt nem sokat segítenek. Ha fellököd a másik gyereket, és kitéped a kezéből a lapátot, anyukád rád fog szólni, hogy ezt nem szabad, csúnya dolog, ejnye. Add vissza a lapátot, vagy akármi. Ha nincs mázlid, a másik gyerek két fejjel magasabb, visszalök, beterít homokkal és visszaveszi a lapátot (de legalább ő kapja a lebaszást...). Aki a született dominánst és a született szubot keresi, az elfelejti, hogy azzá válni eredmény, és negligálja a belefektetett tanulást és tapasztalást. Kár érte...

És van még egy rossz hírem: Az "igazi" dominánsok nem csak azt tanulják, hogyan tudják kielégíteni a domináns késztetéseiket egy csoportban, hanem azt is, hogyan tudják kiadni a kezükből az irányítást, amikor nem ők kerülnek domináns szerepbe. Mert az életben mindig vannak olyan szociológiai terek, amik nem kontrolálhatók egy személy által. És lehet hogy ez egy domináns ember számára diszfóriát okoz, de egy egészséges személyiség azért ezt is elég jól megtanulja kezelni...

Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy az eltérő szociológiai terekben eltérően viselkedünk. Így (tegyük hozzá, hála istennek), nem ugyanúgy viselkedünk egy tanórán, egy üzleti tárgyaláson, és egy egetrengető baszás közben. Azt állítani, hogy azért nem lehet valaki "igazi" domináns egy szexuális helyzetben, mert mondjuk a munkahelyén beosztott: azámomra nem csak ostobaság, hanem irritáló önhittség. "Kívülről" megítélni, méginkább eltagadni valakinek a jogát arra, hogy a számára megfelelő szociológiai térben autentikusan tudjon viselkedni. Szerintem a BDSM-ben betöltött szerep validálásának joga (legalább) egy személyt illet meg: akivel játszik a másik. Ha talál egy ember egy másik embert, akivel kedvükre megélhetik a kívánt szerepet, akkor ugyan ki mondhatja rá, hogy ő jogtalan abban a szerepben, amit tényleges megél? Érezzük az ellentmondást?

Vegyük csak a popkultúrából ismert mémet: A nagy hatalommal bíró politikus, vagy épp milliárdos üzletember dominához jár, hogy legalább szex közben kiadhassa kezéből az irányítást. Ha ezt képes megtenni, kinek van joga elvitatni tőle, hogy ő igazi szub? És fordítva. Ha Petike, aki kis szürke egérként éli mindennapjait, de képes az ágyban olyan minőséget nyújtani, amitől legalább egy nő az ő tökéletes domjának éli meg Petikét, ugyan ki vitathatná el tőlük ennek valóságosságát?

És mivel egy nap csak két blog jelenhet meg a falon, akit érdekel, az itt találja a folytatást.