A Szépség és a Szörnyeteg

(Reakció erre: Precare igény)

Egy mellbevágó történet húzza elő belőlem a filozófust. Szóval most egy kicsit engedd meg nekem, hogy ha nem is a konrkét helyzetről, hanem egy kicsit a saját, mögöttes fogalmaimról gondolkdojak el...

Mert Azurit szakértője a témának. Mivel sosem volt szép ember.

Egy nap találkoztam egy lánnyal, aki állítása szerint látta az Ördögöt. Hosszas mérlegelés után azért hosszátette, hogy ahogy így elnéz, én azért mégiscsak szebb vagyok Nála. Az arckifejezése miatt a fokok számát nem firtattam. Bízom benne, hogy konvergál az egyhez.

Ennek ellenére Azuritot kegyelték az Istenek, és ifjú rézérc korában adatott számára elég nő, aki szerette. Így épp elégszer élte át Azurit, amikor a magukat-sem-értők zavart tekintetével kutatják szakítás után a választ e lányok: Ebben a srácban mi a francot láttam korábban szépnek!?

Szóval a szépség természetét kellett megértenem, hogy ki tudjam fejleszteni a magam USP-jét. Mivel sajnálatos módon a közhidelemmel ellentétben a nők nem a ronda, de okos, hanem a szép férfiakra fogékonyak...

Sokfelől közelítettem a témát - a fizikai vonzalom mellett az irodalom, a képzőművészetek, a filozófia felől. Aztán végül arra jutottam, hogy a szépség nem más, mint az alany és a tárgy, a Néző és Nézett összhangja. Amely során a Néző be- és elfogadja a Nézettet. És ezzel párhuzamosan nem utasítja el/ki magából.

Persze van olyan biológiai jegyeken alapuló szépség, ami evolúciós-társadalmi-tapaszalati megkötésein keresztül zsigerileg hat az emberre. Ekkor az ember észre sem veszi, milyen ösztönösen fogadja be a Nézettet. De ez a szépség nem perszonális, és ez zavar engem.

Azonban ha a lelked átragyog a bőrödön, és az talál elfogadásra, akkor ez megváltoztatja a Néző érzékelését is. Meglátja a Szépséget a Nézett - sőt innentől inkább a Látottban. Szépnek találja, mert szereti, olyannak és úgy, amilyen.

Azurit hamar ráeszmélt, hogy ha a szépség az elfogadáson múlik, tekintetével meg tudja szépíteni az embereket. És ráeszmélt arra is, hogyha mindenkiben benne lakozik a Szépség (lehetősége), akkor ez alakalmatlan arra, hogy diszkriminitív jegyként a választás alapját szolgálja. Szóval így lett szép lassan Azurit demiszexuális... De ezzel messzire kalandozok...

Nem akarok képmutató lenni. A rubensi nők korábban nem vonzották Azuritot (ennek is megvan a maga oka). És most sem teszik, de Azurit már érti a szépséget a gömbölyded formákban, a plussz kilókban, a hurkákban. Cicamaci megtanította rá, hogy mi a Szépség a súlyfeleslegben. És persze, az ízlésről nem lehet vitatkozni, de azért elárulok néhányat, csak hogy ne a levegőbe beszéljek. Egy husisabb testen jobban látod a hatásodat. Ha keményet löksz rajta, az végighullámzik a testén, a hátán, nem csak a fenekén csattan az öled. És ez baromira izgató tud lenni. Jobban áll rajta a kötél - a túlcsorduló hurkák igazolják a megkötöttséget, a zártságot, nem csak úgy áll a nőn, mint egy jól szabott kisestélyi. És ha úgy hozza a sors, hát nyugodtabb szívvel csap oda egy "kipárnázott" testre az ember... És volna még mit dícsérni, de ezt most kivételesen szemérmesen megtartom magamnak.

Szóval ha Azurit el nem véti teljesen a gondolatot, az elfogadás és a szépség között mély kapcsolat gyökeredzik. És itt kell ezen a ponton megérteni, hogy ha szub nő tényleg képes felajánlatni magát (és nem csak eljátsza ezt egy rövid ideig), akkor teljes egészét kínálja a dominánsnak. És bassza meg, belegondoltatok már, dominánsok, hogy mit okoz, ha ez a teljes önátadás kerül elutasításra? Milyen üzenetet közvetítetek ezzel? Mit tudtok rombolni? Ha nem tudsz egy nőt elfogadni, akkor baszod, ne játsz vele...

...

...

.

Záró gondolatként annyit tennék még hozzá a saját értelmezési keretemen túl a konrkét történethez, hogy a fent leírt esetben én nem első sorban az időt hiányolnám. Az idő csak a lehetőségi feltétele annak, hogy az elfogadás kifejeződhessen. De az én a precare-preconcepciómban ebben a helyzetben először az elfogadást keresném...

Most jobb, ha alszom egyet.

Hangulatzene