Rövid blogok bajnoksága + Napikult

(Reakció erre: törölt blog)

Ahogy Cseh Tamásék énekelnék: "Volt már ilyen, lesz ilyen még."
Minden félnek megvan a maga keresztje az ismerkedésben.

(Kéritek a a Dunántúli Slágert? Nem, most ezt kapjátok:)

https://www.youtube.com/watch?v=Q1Y0fcRyuew

****
És csak ha már előástam nektek, akkor el is veszítem a versenyt.

Tatjana levele

Én Önnek levelet nem írok,
s ha írnék, se várnék választ,
hát még így, hogyhát nem írok.
Minek írnék szépet, nyálast,
csak azért, mert mostanság divat?
Ha netán Önt szeretném,
én biz még akkor se tenném,
ha ég dobálna muzsikokat.
Írjon az, aki eddig is írt.
Megvetem én az ilyesmit,
hisz útálom az üres papírt,
mint mindenségben a nagy semmit
írni, holott nem érzek semmit.
Nevem Tatjana,csak hogy tudja:
én vagyok,ki Önnek nem ír,
vagy ki az egészet hazudja,
hiszen mégis telik papír!?
Nem szégyellem,erre tellett.
Mondják, s nem múlik ez anyagin,
nemsoká láthatom Anyegint.
Kell-e több? Már csak ez kellett.
Minek jönne? Maradjon veszteg!
Nem kell Ön ide,falura,
maradjon a maga ura!
Nem leszek se édesanyja,
se lánya,bárhogy kívánja,
de főként nem szerelme,
mire vágyik üres elme.
Nem leszek én Önnek párja
-sors akarata vagy váratlan-,
ezt tőlem sose várja.
inkább maradok páratlan.

Egymásé?....Azt már nem sosem.
Ezt így rendelte fenn az Isten,
míg ez a Föld forog velem,
szívemben az Ön szíve nincsen.
S ami a szívemen,az számon:
inkább egy út hideg szánon
mint Önnel forró könnyezésben
elmerülni szláv élvezésben.
Én már akkor is így éreztem,
mikor még aztat se tudtam,
hogy e világra megérkeztem.
Hát eddig én csak aludtam?
Lelkem ébred s lesz önmaga,
nekem ön már nem Ön,csak MAGA.
A habgja,szeme érintése,
és kitudja,még hány inger?
Csókja és szerelemtevése
nem kéne pénzért,se ingyen.
Magáról sokat ne képzeljen,
nem hős ,lovag, nem félisten,
csak egy kis senki,ez minden.
Nem vagyok vak,hogy maga kelljen.
Addig jó,míg falumat
nagy heroldos ívben kerüli,
addig ártatlan lakomat
bájroni mélabú nem üli.
S hogy egyek vagyunk?Szó sincs róla!
Nem zártam én magát eszembe.
ez meg se fordulna szívemben.
így hát nem is vállhat valóra.

Én itt vidéken jól megvagyok,
hisz mindennap velem a párom,
így telnek-múlnaka hetek,
magammal elbeszélgetek,
mikor a tükörképem látom.
És van könyvem,sok-sok műremek,
azokkal fekszem egy ágyban,
ölelkezzenek csak a rímek
e szép vidéki magányban.
De elég legyen hát a jóból!
Anyegin értsél már a szóból:
nem,nem,nem,nem,nem,nem,és nem,
nem,nem,azazhogy dehogyNEM!
Legyél a láb,mely rajtam tapos,
taposs,taposs,taposs,taposs!
Fuss át rajtam csizmásan gyalog,
nagymenő vagy,tiéd e jog,
és taposs,taposs,taposs,taposs!
Legyen ez nekünk örök kapocs,
taposs,taposs,taposs,taposs!

S így végzem.....


Ördögh Ottó - Puskin: Tatjana levele. VIP - Világirodalmi paródiák, Magvető, 2008