Reakcióblog, meg napikult: Hogyan kezdeményeznek a nők a pixin?

Igen, néha marha nehéz lehet ám egyensúlyozni a független és emancipált nő, és a "mégse vagyok a kurva", az egyenjogúság/rangúság és a bdsm vágyak közt, meg egyébként is, nehogy már a tölcsér fagyi nyalja ki a kislányt...
És bár meglepő, mi férfiak is tudjuk, hogy az érdeklődés és a dugás közt fokozati ontológiai eltérések vannak (még ha nálunk némileg könnyebben átjárhatók is a fokozatok...), akik meg nem tudják, azokat meg általában emlékeztetni lehet rá. Akiket meg még emlékezteti sem, azoknak meg eleve tök mindegy.
Szóval a helyett, hogy egyszerűen egy levelet írnának a hölgyek, millió apró trükköt lehet bevetni, ami minden bizonnyal sokkal hatásosabb, mint egy "Szia! Tetszik az adatlapod!" Lássuk például ezt: Magam akartam megírni, de amíg túrtam a forma után, (rég volt már a Maszathegy, még régebben az Anyegin), kiderült, hogy hiánypótló munkámat már hiánypótolták. [Ajánlva sok, számomra kedves A. tagunknak. :)]


„Én Önnek levelet nem írok,
s ha írnék, se várnék választ,
hát még így, hogyhát nem írok.
Minek írnék szépet, nyálast,
csak azért, mert mostanság divat?

Ha netán Önt szeretném,
én biz még akkor se tenném,
ha ég dobálna muzsikokat.
Írjon az, aki eddig is írt.
Megvetem én az ilyesmit,
hisz útálom az üres papírt,
mint mindenségben a nagy semmit
írni, holott nem érzek semmit.

Nevem Tatjana, csak hogy tudja:
én vagyok, ki Önnek nem ír,
vagy ki az egészet hazudja,
hiszen mégis telik a papír!?
Nem szégyellem, erre tellett.
Mondják, s nem múlik ez anyagin,
nemsoká láthatom Anyegint.
Kell-e több? Már csak ez kellett.
Minek jönne? Maradjon veszteg!
Nem kell Ön ide, falura,
maradjon a maga ura!

Nem leszek se édesanyja,
se lánya, bárhogy kívánja,
de főként nem szerelme,
mire vágyik üres elme.
Nem leszek én Önnek párja
-sors akarata vagy váratlan-,
ezt tőlem sose várja.
inkább maradok páratlan.

Én itt vidéken jól megvagyok,
hisz mindennap velem a párom,
így telnek-múlnak a hetek,
magammal elbeszélgetek,
mikor a tükörképem látom.
És van könyvem, sok-sok műremek,
azokkal fekszem egy ágyban,
ölelkezzenek csak a rímek
e szép vidéki magányban.

De elég legyen hát a jóból!
Anyegin értsél már a szóból:
nem, nem, nem, nem, nem, nem, és nem,
nem, nem, azazhogy dehogyNEM!
Legyél a láb, mely rajtam tapos,
taposs, taposs, taposs, taposs!
Fuss át rajtam csizmásan gyalog,
nagymenő vagy, tiéd e jog,
és taposs, taposs, taposs, taposs!
Legyen ez nekünk örök kapocs,
taposs, taposs, taposs, taposs!”

(Ördögh Ottó – Világirodalmi paródiák – részlet)

És aki jobb szeret videózni:
https://www.youtube.com/watch?v=ZmSiocLg_As