Én kérek elnézést rovatunkból

Elmúlt már a költészet napja, ugye? Akkor szarjunk a parnasszus alá...

Egy koszorúról épphogy lecsúszó trikolor pántlika,
Avagy
Legalább röhögni tudjunk azon, hogy nem kaptunk elég talentumot.

*Az én rózsám dallamára*

Az én rózsám olyan szép lány,
hogy én menten torkon basznám.
Úgy állnék ott, haját tépve,
felnéznék a magas égre.

Mit ott látnék, nem láthatnám,
míg a torkát egyre raknám.
Míg dolgozik elnémítva,
még az ég is ketté nyílna.


Az én rózsám homlokára
kiülne a gondok árja.
Homlokára árkot vonva
két lábam közt úgy dolgozna.

Azt mondanám: Édes [-C-E-N-Z-Ú-R-A-]!
Ilyen szép lány, még egy nincsen!
Most hogy téged, látni véllek,
Tekints le rá, ez nem vétek.


Az én rózsám erőlködne,
halántéka kigyöngyözne,
elönt'né az erő pírja,
addig szopna, amíg bírja.

Azt gondolnám, hogyha kéne,
elvihetnék, fel az égbe.
Míg fölfelé andalognak
példa lenne angyaloknak


Az én rózsám két szép szeme
egyre-egyre kerekedne
és úgy szopna, nedvesedve,
Szép szeme is megkönnyezne.

És érezném, ahogy más nem
benne égi Jeruzsálem. [Igény szerint told rá a sorra ezt a -C-E-N-Z-Ú-R-A táblát!]
Menyországnak ő a kulcsa [Igény szerint told rá a sorra ezt a -C-E-N-Z-Ú-R-A táblát!]
Az én rózsám, szopós kurva.


Fulldokolna eleinte,
elkenődne a szép sminkje,
Nyál csorogna nedves ajkán.
míg lenyomnám a szűk torkán,

Úgy ízlene, mint az álom
Egy életem, egy halálom
És amíg a végre érek
Úgy érezném benne élek.


Az én rózsám pántlikája
Lecsusszana az állára
Ottan lógna, ott lifegne
Tele szájjal úgy lihegne.

Úgy szopna le, hogy okádna
Foltos lenne rokolyája
Nem néz fel a magas égre
Ajka alatt vécécsésze

A lábamhoz leguggolva
Két karomba büszkén vonva
Ölelve őt édes nászban
Elmondanám fenn mit láttam


https://www.youtube.com/watch?v=9rk_GA5NQkM