2021. 02. 11. 11:20 | Megjelent: 1010x
Ó, bassza meg. Többek közt ezeket a gondolatokat akartam elkerülni. De ha már nem megy, akkor kezdeni kell vele valamit.
Szóval az van, hogy holnap házasodom. És nem tudom nem keresni magamban azt a nagy élménycsomagot, amit ezzel remél az ember. És nem tud nem hiányozni, hogy nincs meg.
Persze, egyik lelkvérem azt mondta egyszer, hogy megházasodni pont olyan, mint betölteni a 18. szülinapot. Mi változik, mi lesz más, mint annakelőtte két héttel? Semmi.
De ez így nem igaz. Emlékszem, amint betöltöttem a 18-at, a személyimmel és öles léptekkel mentem a pulthoz, kihúztam magamat, mint két szem krumpli egy zsákban, hogy akkor most kérnék két korsó sört. Nem mintha két-három éve már nem ott ittunk volna a komlószörpöt, de mégis megvolt bennem az illegalitásból kivonulók büszkesége. Szóval végül is mégiscsak életünk egyik nagy eseménye a házasság, kéne valami érzésnek lennie, nem?
Aztán persze eszembe jut, hogy talán használt volna az egésznek, ha nem két hete gőzerővel dolgozom azon, hogy érzelmileg távol tartsam magamtól ezt a napot, hogy tudjuk várni az "igazi", "nagy" esküvőt, hogy ez ne legyen csalódás... Szóval két hete akarom jelentőségteleníteni ezt a napot, most meg csodálkozom, hogy sikerül? Na ne már...
Aztán valahogy ezzel a magyarázattal sem békülök meg, érzem, kilóg a valóság lólába az értelmezés alól.
Beugrik, hogy éppúgy fogok melléd feküdni ez után is, mint ez előtt. Ugyanúgy folytatódnak a napjaink. Ha jobban belegondolok, általában a csodálatos események váltanak ki az emberből a csodálkozást. És mivel a csoda kezelésére nincs mintája az embernek (hiszen a csoda épp a természetesről való eltérés), ezért az meghozza az erősebb érzelmeket is. Eszembe jut Kundera egyik regénye, ahol egy párkapcsolatban az egyik fél azon morfondírozott, mennyire szükségszerű a kapcsolatuk. Mivel mennyi véletlen egybejátszásának kellett fennállnia, hogy ők összejöhessenek. És ilyen kicsi esély nem létezik, tehát szerelmük biztosan sorsszerű. A másik is látta ezeket a véletleneket, éppen ezért nem talált benne semmi sosrszerűséget, és ebbe beleémelyedett a gyomra.
Én meg nem tudok rácsodálkozni, hogy a feleségem leszel. Olyan természetes, szinte szükségszerű, mintha másként nem is lehetne. Mintha erre a pillanatra mutatna a teljes fejlődéstörténetem. Számomra nem a holnapi tettmondattól válasz a feleségemmé, nem abban a pillanatban döntöm el, hogy igen, Téged akarlak, ez már rég eldőlt bennem. Hogy a feleségem leszel: evidencia. Az evidencián meg nem csodálkozunk.
Azt hiszem, mégis le kell bontanom az evidencia illúzióját, hogy mélyebben meg tudjam élni: a feleségem leszel.
https://www.youtube.com/watch?v=cMaGCGu_FBY&t=399s
(06:39-től, ha nem onnan indulna...)
Hozzászólások (14)
Gondolatban veletek vagyunk ezen a nagy napon, amikor a világ számára is egyek lesztek😘
Ölelés💕
mert bármi lesz később, ez akkor is különleges lesz. még soha ilyen nem volt az életedben. és nem is lesz. mert az első házasságból csak egy adatik meg az életben.
ja és lesz az első nászéjszakád is. abból sincs több :) <3
Mindenesetre véleményem szerint szép és jó dologra készülsz. :)
A természetesség érzése pedig talán azon érzés "megtestesülése",hogy annyira közelinek érzed Őt,hogy nem is lehet másként.
Ne vond kétségbe a lelkedben lejátszódó csodát, ami egy világi lépéssel válik most mindenki számára hivatalossá, de benned/bennetek született meg.