Szeretet ünnepe

nagyon nehéz a gyerekeinknél mindezt "kezelni" :)
(végülis nyilván nem szólsz semmit, az ő életük, az ő vágyaik, és reméled, adtál annyi útravalót az elmúlt évtizedekben, amennyi elég, és sok mindent úgyis saját bőrön kell megtapasztalni, nem spórolható meg)

én meg azon gondolkodtam el, hogy sokszor nem könnyű, pláne tapasztalatlanul, különbséget tenni dominancia és az arogancia, agresszió között

meg azon is, hogy mintha lennének (és miért ne lennének? miért pont ilyen típusú vágyakkal rendelkezők ne lennének?), akik kimondottan az aroganciára és agresszióra vágynának
ill. dominaniára vágynak, de az arogánsra-agresszorra mondanak igent
aztán csalódnak, sérülnek
és sokszor a dominanciára mondanak utána ítéletet

fura dolgok ezek

Még is látszik a mai gyerekeken a pofon hiánya.
Tisztelet a kivételnek de sok kifejezést nem ismernek.

Tisztelet, becsület, kitartás, értékelni valamit stb....

Igen, de nem gondolta komolyan. Nem tudta, hogy mi meg igen. :D

Miért, olyat már hallottatok, hogy após azt mondta: "jól fenekeld el a lányom, ha rosszul viselkedik"?:)

Én inkább kicsit azon filóztam el, hogy ha mondjuk lenne egy lányom, aki hazahozza a Domját, tudnám-e azt mondani, hogy hurrá, örülök, hogy megtaláltad, akit keresel... Vagy mondjuk kikelne belőlem a protektív ösztön, és nem hívnám be egy sörre a srácot, hogy egyáltalán megkérdezzem, mit gondol a dominanciáról.

De tipp asszem helyes, a szülők környezetében azért volt pár olyan minta, ami hordozta a családon belüli erőszakot. (Bár ez most félig tipp)

Sose hallottam ilyet a családban (hogy az após(jelölt) ezt mondta volna), miközben "kívül", baráti-ismerősi körben én is találkoztam vele, döbbenten. Mint ahogy a családon belüli erőszak is olyasmi volt, amiről csak "kívülről" hallottam, apámnak az, hogy kezet emeljen anyámra, vmi elképzelhetetlen abszurditás lett volna - miközben pokoli módon tudtak veszekedni, de szépen, emancipáltan, még a verbális erőszak is teljesen kiegyenlített volt.
De totál értem Azurit-ot, hát azért ez egy bájos szitu így, mert a szavak csak szavak... És nem is csak az, hogy bdsm értelmezési tartományon belül meg azon kívül mit jelent. Hanem hogy az apósjelöltnek ez miért jutott eszébe? Mi/ki váltotta ki? Vagy "csak" az, hogy a közegben, amiben felnőtt, ez általános volt? A tett is, vagy az az odaállás, hogy egy apának ezt meg kell mondania a leendő vejének?

Igen.
Egyébként nálunk is vannak ilyen átalakuló dolgok. Én még simán kaptam gyerekkoromban egy-egy maflást vagy verést, ma már más az értékrend és más lenne ennek a megìtélése is. Szóval esélyes, hogy a gyerekem kevesebb maflással fog felnőni, mégse mondanám, hogy sanyarú gyerekkorom volt.

Nem te vagy az első, akitől azt hallom, hogy az após (vagy a leendő após) ezt kérte.

Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyire másként gondolkodtak bizonyos dolgokról, így a házasságról is, a minket megelőző generációk. Nekem ebből mindig olybá' tűnik, hogy az asszonyverés riasztóan általános volt. Ahhoz képest én meg úgy nőttem fel, hogy lányokat/nőket megütni kifejezetten ciki és férfiatlan dolog.