Don Quijote lázadása

Don Quijote gyermekemberként a piacon játszadozva véletlen felborította egy kínai árus asztalát, aki a lehető legszörnyűbb átkot mondta rá, amit a kínaiak ismernek:
"Élj érdekes korban!"
Hiszen melyik egyszerű kínai parasztnak van szüksége arra, hogy földje felett háborúk és összeesküvések, bukások és felemelkedések zajlódjanak. Tudták jól a földművesek, az ilyen úri mulatságok sosem növelik - csak elviszik a terményt.

Don Quijote tragédiája abban állt, hogy nem fogott rajta az átok. Szívében vágyta a nagy tetteket, a hősi küzdelmeket, bátorságot és az erényt, míg az uradalomnak egy ügyes gazdaemberre volt szüksége, aki megelleti a kocát és időben aratja le a terményt.
Ez az élet békét, gazdagságot hozott neki, és kongó mellkast.

Egy nap eldobta hát mindenét, elővette álarcát, a régi nemesi páncélt és fegyverzetet. Nekiállt megkeresni a világot, aminek még szüksége van hősökre. Rokonai, felesége, gyermekei átkozták érte. Megannyi útja után elzárták, mint egy kötözni való bolondot, és nevetve adták tovább történeteit.

Pedig Don Quijote nem volt sem bolond, se hős, se jó, se rossz ember. Ember volt, s mint ilyen tettei formálták azzá, ami. Az igazi hősöket nem egy pókcsípés, nem egy balsikerű kísérlet, vagy egy génhiba teszi hőssé. Nem más bolygóról érkeznek. Ha csak ennyit tudnának, akkor simán a szomszéd mutánsok lennének. A tetteitől válik hőssé mindenki, vagy a tetteitől bukik el.

Akár csak, mint Don Quijote, akinek halála után egybe gyűjtötték históriáit. Ez örökké híressé és nevetség tárgyává tette őt. A Corpus ugyan nem tett említést arról a fekete ruhán nőről a temetésén, akit egy nap tényleg megtalált a Don, megmentette démonaitól, akihez időről-időre eljött a lovagja, és aki egy igazi hőst veszített el, midőn Quijotet a földbe engedték.

https://www.youtube.com/watch?v=eY07VPqDTtA&ab_channel=777ghostlady777