Az idő relatív II.

BDSM Blogok » Blog - Azurit » Az idő relatív II.
2020. 10. 06. 09:50 | Megjelent: 1013x
Közeleg az esküvő. Ez persze ez felvet járulékos gondolatokat is.

Például sokszor filózok azon, hogy az életem jó 10 éves késésben van. Az iskolában még egyszerűbb kortársakhoz viszonyítani magad, és fejben helyén tartanod az életkorod. Aztán középiskola után elkezdődik elmosódni a merev időhatár, a gondközösségek egyre szélesebb korosztályokat fognak össze, mégis, ezek az életesemények azért adnak némi támpontot ahhoz, hogy hol tart az ember az egyívásúakhoz képest. Stabil munka, első lakás, feleség, gyerek, ha, akkor második lakás, ilyesmik... És úgy látom, jó 10 évvel vagyok lemaradva magamhoz (és a kortársakhoz) képest, ami sokszor kissé kellemetlen érzéssel tölt el.

Viszont ahogy szembejön néha a baráti pletyka, néha adatlapokat böngészve, vagy épp a Faceről... Van aki ez alatt a 10 év alatt összehozott 1-2 gyereket, és egy válást.

Persze, sem a bdsm szerepvilága, sem az eltelt 10 év, és önmagában semmi nem garancia arra, hogy ezzel a csúszással sikerül majd bármit is lespórolni, de összességében talán mégis. És ha sikerül, akkor nem is baj annyira ez a 10 év... Nem tudom, kérdezzétek meg 15 év múlva...

https://www.youtube.com/watch?v=pntLWnqJANI&ab_channel=Kov%C3%A1csS%C3%A1ndor

Hozzászólások (18)


#380981 | 2020. 10. 07. 17:47
de a boldoggá tétel lehet, már csak a szép elengedéssel lehetséges...

pont ezt a szemléletet örülnék, ha valahogy el tudnánk engedni
hogy nem elbukás, ha 10 évig tart egy kapcsolat, és utána elválnak (és itt most az elválás nem a bírósági hercehurcát jelenti, hanem egymás elengedését, szép búcsút, lezárást)
sokkal inkább elbukás (szerintem), ha 43 év jellemzően gyötrelem az az élet pl.

egy másik kapcsolat meg (az lenne jó), nem valamiben segít, hanem az egy másik kapcsolat
más élethelyzetben, más életkorban, más feladatokkal stb.
nem verseny
adott helyzetben az kellett, az volt a jó
most meg más
ezt borzasztó nehéz akár egy kapcsolat elején, akár közben, sőt, haldoklófélben lévő kapcsolatban is elfogadni
mert másra vagyunk szocializálva, belénkégett, hogy "örökre" kellene
és persze, nem tilos az örökre :)
#380978 | 2020. 10. 07. 16:36
Hát, ez de tök fura. Ezt nem tudtam. Pedig az én olvasatomban pont az akarat, az a csapongó, vak óriás... Kábé egy lépésre van "van-e épp kedved hozzá"-tól.
Azurit Törölt felhasználó
#380977 | 2020. 10. 07. 16:32
azon nem segít, Azúr. egy bukott kapcsolatot nem lehet egy következővel kiváltani. még akkor sem, ha az már valóban tartós és jó lesz. a kapcsolatban lévő két fél bukása mindkettejük életében nyomokat fog hagyni.

és minél nagyobb a bukás, annál nagyobbat. vagy minél több a bukás, akkor meg halmozódnak a nyomok. azok a nyomok befolyásolhatják a jövőnket, a későbbi döntéseinket.

az igéretről meg annyit, hogy polgári házasságban nincs igéret. ott csak annyit kérdeznek, hogy akarod-e, akarod-e. igéret, fogadalom csak az egyházi házasságnál van.
#380976 | 2020. 10. 07. 16:31
Mint elvált mondhatom, hogy minden perc pazarlás, amit egy döglődő, lehúzó, javíthatatlan kapcsolatban tölt az ember. Régen valahogy minden egyszerűbb volt, de a legszegényebb rétegtől eltekintve nem is voltak ennyire összezárva az emberek, mint most. A házasok legtöbbször külön aludtak, sokszor csak étkezésnél találkoztak. 50m²-en sokkal intenzívebben éli meg a kapcsolatot az ember. Rá vagy kényszerítve a társaságára, ráadásul a pörgés miatt nincs olyan szociális háló, mint régen. Szomszéd, sógor, koma, testvér, szülő, stb. Munka is más volt. Falun hányszor aludtak kint a földön vagy bárhol, az otthontól messze, mert nem csak bepattantak az autóba és már otthon is voltak. Szerintem ez mind meghosszabbít egy kapcsolatot, mert kevésbbé teszi intenzívvé. Sokszor nem is ismerték egymást annyira, hogy megutálják a másikat. De lehet tévedek.
#380972 | 2020. 10. 07. 16:16
Ezzel most elgondolkodtatsz kicsit.

De lehet, ott a kiskutya elásva, hogy a kimondott igennel lényegében nem azt ígérjük, hogy "végigkínlódom melletted az életet", (bár a szöveg néhol erre hajaz), hanem a lényegi ígéret valahol az, hogy "igyekezlek minden körülmények közt szeretni, és boldoggá tenni téged." És persze, érthető, hogy ez egy olyan ígéret, ami kutyanehezen tartható, már-már felelőtlen ígéret, de... De ha ebben elbukunk... Segít egy másik 10 év?
#380966 | 2020. 10. 07. 15:52
szerintem még ma is él az a felfogás, és szerintem ezerszer több rossz, mint jó fakad belőle, hogy a kapcsolatoknál a mennyiség a fokmérő, és nem a minőség
10 együtt töltött bomba év (sokat adó, ragyogtató, szárnyaltató, fejlődni engedő, boldog stb.) legyen már értékesebb, mint 50 végigkínlódott
mikor nagyanyáink korára hivatkoznak, hogy bezzeg ők... akkor én nem tudok teljes szívvel lelkesedni
mert miközben nagyon azt tartom, hogy a fogyasztói társadalom szemlélete (dobd el, ha régi/megkopott/nem divatos/kicsit elromlott) az emberi kapcsolatok területére is begyűrűzött, és ez nem jó, de ugyanakkor, ha társadalmi kényszerek, elvárások vagy anyagi lehetetlenségek tartanak össze két embert, abból sok jó nem lehet, és számomra nem is tiszteletre méltó (max. az, hogy ahhoz képest nem csinálják ki annyira egymást)
#380927 | 2020. 10. 07. 09:15
Még most is menő! Pont a múltkor mondta, hogy olyan egyedül van, lehet be kéne újítani egy 4.férjet, csak ne horkoljon nagyon 😄
#380916 | 2020. 10. 07. 06:46
De legalább annyi tanulság van belőle, hogy nagyid nagyon menő volt.ám! Abban a generációban elválni... Egész más volt a megítélése. Hatalmas tisztelet nagyidnak!
#380915 | 2020. 10. 07. 06:07
Az én drága nagymamám 3x volt férjnél. Az első volt a nagy szerelem fiatalon. Ütötte-verte, ivott, aztán elváltak 10 év után. A második volt a muszáj férj, mert 2 gyerekkel egyedül nagyon nehéz. Lett 3.,de nem volt meg az összhang, 20 év után elváltak. Aztán jött a 3.férj, akivel nagyon sokáig nem is házasodtak össze. 72 évesen adta be a derekát az én mamikám és házasodott meg újra, sok év együttélés után. Mondjuk így is 19 évig voltak házasok, sajnos papa meghalt 1 éve. Ez volt az a kapcsolat, amiben harmónia, szeretet, elfogadás volt. A 3.osztással jött a herceg. Mi ebből a tanulság? Semmi. 😄
#380914 | 2020. 10. 07. 05:54
Azt szokták mondani, hogy ha kell a tyúk, akkor kell a csibéje is. Persze ez nem ilyen egyszerű. 5 éve vagyok egyedül. Találtam már olyat, aki gyerekestől is akart volna, de egy kezem sok hozzá, hogy megszámoljam, mennyit. A kisgyerek kizáró ok sokaknál még akkor is, ha amúgy minden más passzolna. Ha idősebb lesz talán könnyebb lesz, de az biztos, hogy akinek nem kellettem pici gyerekkel, az ne kopogjon, ha már nagy lesz és talán már nem is lakik itthon.
#380885 | 2020. 10. 06. 18:55
Mikor én voltam annyi, mint te most, csak néztem, hogy mi az, hogy azt "károgják" mindenfelé, hogy a házasságok felbomlanak blablabla, mikor körülöttem gyakorlatilag mindenki sokéves, gyerekes kapcsolatban él... 5 évvel később már alig láttam valakit, aki ne ment volna szét a párjával.

Lehet, pár év. és úgy összekuszálódnak körülötted a szálak (körülötted, nem benned :), hogy nem lesz ilyen lemaradás érzésed, mert követhetetlen lesz, ki holt tart, ki kezd, ki fejez épp be, és kivel mi is van éppen.

Én egyre inkább annak az irányzatnak vagyok a híve, amelyik azt vallja, nem életre, hanem életfeladatra, életszakaszra választunk párt. Akkor meg...

(nem)kicsit morbidan meg: jó idősebb korban egymásra találni, mert mire kiábrándulnának egymásból, az egyik már jól meg is hal (bocsánat, sajna ilyen is a humorom)
Törölt felhasználó
#380878 | 2020. 10. 06. 17:30
Én abban bízom, hogy majd 60-70-80 évesen is ugyanígy megmarad ez a 10 éves késésem fizikailag és szellemileg is.
#380875 | 2020. 10. 06. 17:05
Éppbazon gondolkodom, hogy az első körből kimaradt hölgyek előnyben, vagy hátrányba van pl egy egy gyerekes anyukával szemben... Persze a gyerek nagyban nehezíti a dolgokat, de az, hogy a másodok körig talán nem tanult meg sok mindent, amit kellezt volna... Na az se egyszerű...
#380873 | 2020. 10. 06. 16:47
2 dolog jutott eszembe.
Az első, hogy Mansont az 50.szülinapja alkalmából megkérdezte egy újságíró, hogy nem gondolt e még rá, hogy a korának megfelelően kellene viselkednie? Erre azt válaszolta, hogy nem tudja, hogy az milyen, még soha nem volt korábban 50 éves.
A másik, amit egy barátnőm mondott, aki 40 éves és szingli, de nem elvált. Azt mondta, hogy ő úgy éli ezt meg, hogy az első osztásból kimaradt, semmi baj, majd a másodikból jut neki is. Jól és rosszul is választhat bármelyik körben, ez csak később derül majd ki.

Igaza volt. És az első körben benne voltam, 8 évig tartott, majd elváltam egy kisfiúval a karomon. Talán a második osztás szerencsésebb lesz, nem tudom, még nem jött el az ideje.
#380872 | 2020. 10. 06. 16:15
Én egyszer nemrég álmodtam egy olyat, hogy összeházasodom. Nagyon furcsa érzés volt. A valóságban soha nem gondoltam arra, hogy valaha is házasodnék, ezt az "ügyet" már meglehetősen régen elrendeztem magamban. De ott az álomban azt éreztem, hogy a házassággal váltam teljes jogú felnőtté.

És csakugyan. 39 éves vagyok, de minimum tízzel fiatalabbnak érzem magam.

Ezt én persze egyáltalán nem "késésnek" fogom föl (nincs honnan elkésni). Inkább a szabadságot érzem, vagyis azt, hogy nem mentem bele tőlem idegen kötésekbe, megmaradtam függetlennek, és úgy érzem, hogy ezt nagyon jól és bölcsen tettem.

De ez is tipikusan olyan dolog, amit mindenkinek magával kell megbeszélnie, elrendeznie.
#380870 | 2020. 10. 06. 14:28
Nekem az az érdekes, hogy úgy alakult, hogy a közeli baráti társaságban a többség kb. ilyen -7 hozzám képest, így pl nekem ahhoz sokkal könnyebb viszonyítanom. Csak az is -7 év, ugye. :D Nagy előnye, hogy fejben kicsit fiatalabb vagyok. :D
#380868 | 2020. 10. 06. 14:12
Ez amúgy szerintem részben a közösségi oldalak hatása. Én is azt látom, hogy tele van a falam gyerekfotókkal, (cirka öt évvel ezelőtt meg nyaranként három-négy esküvőre is elmentem), nekem ezek meg még lőtávolban sincsenek. Ha viszont nem lennék a közösségi oldalakon, akkor nem is tudnék róla, nem is vetném magamat össze fejben mondjuk a volt iskolatársaimmal, legfeljebb a 10-15. évi érettségitalálkozón csodálkoznék rá, hogy ki mindenkinek van már családja.
Törölt felhasználó
#380861 | 2020. 10. 06. 10:52
úgy tűnik nekem, h Te egy igyekvő ember vagy, de azért nem kell túlzásba vinni. a válást ne hozd már össze. elég az esküvő. ott lassíthatsz






 
aaaaaaaaaaaa