Amikor kell a dom törődése... Vol. 1.

A domokról sok szó esik a blogfalon, de egy nagyon fontos aspektusuk ritkán kerül terítékre: amikor a hétköznapokban is valóban domináns félre rá van valamiért utalva a szubja, így a dom felelősségévé válik, hogy fejlessze szubját, vagy kompenzálja gyengeségeit.

A minap kaptam egy kérdést, mit gondolok arról, az asperger kizárja-e, hogy valaki szub lehessen. Aki még nem találkozott a kifejezéssel, hadd spóporljak le egy gúglizást vagy egy fejvesztve menekülést.

Az asperger egy neurobiológiai eredetű zavar, az autisztikus spektrum szerencsésebb végén állnak ők. Általában teljesen jól funkcionálnak, csak van néhány furcsaságuk, amik miatt néha kissé "elvarázsoltnak" tűnnek.
Ezek az emberek szó szerint "máshogy vannak bekötve", ezért a szociális interakciókban kissé esetlenebbek. Kísérheti a betegséget zárkózottság, a szóbeli párbeszéd nehézsége, vagy csak az élő beszédtől való félelem, a szemkontaktus tartásának nehézsége, a testbeszéd, vagy a "duplafenekű" mondatok megértésének nehézsége... E mellett jellemző rájuk a kissé kényszeres viselkedés, a szabályokhoz való merev ragaszkodás, a monománia néha egész furcsa dolog iránt.
Mindemellett átlagos, vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, sok aspergeres képes maga is felmérni saját furcsaságait, és idővel megtanulják kezelni azokat.

Szóval lehet-e így szub valaki, vagy kontrainduktív-e a bdsm aspergerrel?

Szerintem simán beleférhet a képbe, csak egy megfelelő dom/domina kell hozzá, aki energiát fordít arra, hogy fejlessze szubját, illetve toleránsabb a furcsaságai iránt.

Mert néha segíteni kell, sokszor idegesítő apróságokban. Például telefonálni helyette, ha gyűlöl telefonálni. (Vagy épp segíteni a telefonálás gyakorlásában, egyik se könnyű út.) Vagy például tömegben lehetőleg minél többet beszélni a szub helyett, kerülve a feltűnést, ha épp ott ütközik ki az Asperger.
Számítani kell rá, hogy néha úgy sérti vérig a domját, hogy észre se veszi, fogalma sincs róla, és nagyon el kell magyarázni neki, hogy ezzel épp miért lőtte el a pöttyöst. De jó hír: ésszerű magyarázatot általában könnyen el tudnak fogadni.
Fontos, hogy a kissé kényszeres, kissé monomán személyiségük néha könnyen lehet sok a másik félnek, ha épp a dom fél lesz a monomániájuk tárgya. Persze "papíron" ez nagyon jól hangzik, de nagyon kevés tud ezzel mit kezdeni és tudni kell ezt lekezelni.

Akárhogy is forgatom magamban a témát, nem találom kizáró oknak az aspergert, sőt asperger esetén még csak ellenjavaltnak sem érzem a bdsmet. (Nem feledve, hogy azért mindig kell az egyedi elbírálás. De ennek nem az aspergerhez van köze, hanem ahhoz, hogy egyedi emberek vagyunk...) Az biztos, hogy az ismerkedés közepén érdemes jelezni a másik fél felé az aspergert, és átbeszélni, hogy éppen nála ez miben ütközik ki. És olyan dom/domina kell mellé, akiknek nem csak az ágyban fűszer a bdsm, de a hétköznapi életben is megy a felelősségvállalás.

https://www.youtube.com/watch?v=F2zTd_YwTvo&ab_channel=Movieclips