D/s szex nélkül.

Vasárnap véletlen összehoztunk egy olyan alkalmat Cicamacival, ami benne van a top 3 BDSM élményemben vele. Pedig semmi szex nem volt köztünk.
Történt, hogy elvittem túrázni, egy olyan túrára, aminek csak a felét jártam be korábban. Így túra közben elbizonytalanodtam az útban, Cicamaci is kissé unta már a gyaloglást. Szóval megegyeztünk, hogy levágjuk ott az utat, ahol múltkor én. Ott a Google szerint onnan csak három perc a kilátó.
Távra légvonalban kábé annyi is, épp csak 70+°-os lejtővel. És bár lehet, hogy őseim paráználkodtak egy veszett Cernunnos bulin, így keveredett a génjeimbe némi hegyikecske, de ugyanez Cicamaciról nem mondható el. Így néhány tíz méter megtétele után jött is a pánikja és a halálfélelme.
De ez a meredekség már bőven az a kategória, ami felfelé könnyebb, mint lefelé. És ha felfelé fél, akkor lefelé már csak zuhanni tudna. Ez a helyzet kihozta mindkettőnkből azt azt Én-t, amit D/s-ben annyira szeretek, és eltérő játékstílusunk miatt nehezen tudok megélni.
Például ott már nem szemtelenkedett, nem húzódozott, hanem egy pillanat alatt engedelmes jókislánnyá reszkette magát. Pontosan nézte, hova mehet. Átadta teljesen az irányítást. "Oda tudsz lépni, ott kapaszkodsz. Ha biztosan állsz, nem mozdulsz, amíg nem szólok." Én meg helyezkedtem, körülmásztam. Ha kellett, a kezét húztam, ha kellett a popeszt toltam, ha kellett, csak a lába mögé léptem, hogy támaszt találjon. Minden lépésnél feszült figyelem egymásra….
És mindketten túlszárnyaltuk magunkat.
Ő háromszor sírta el magát, hogy itt fog meghalni. Én háromszor nyugtattam meg, és kapott új erőre/indulatra. Néha olyan helyeken támasztottam be én is, ahol egyedül nem tudtam volna megállni sem. Ha nem kellett volna vigyáznom rá, tuti úgy visszazuhanok én is. De felértünk a hegytetőre.
Faszság volt, nem vágnék ott neki még egyszer vele. Szerintem ő sem jönne velem. (Persze, ha muszáj lenne, legközelebb is felvinném ott…). De a túra többi részét élvezte ő is.
És bár a hegyet és a halálfélelmet mellőzném, sikerült azt megélnem vele, ami szerintem a D/s-ben a legszebb és a lényege. Mára egy kis ajándék is várja ezért a túráért, hogy emlékezzen rá. Képet később posztolok, nehogy pixin kilesse, míg haza nem ér, akkor oda lenne a meglepi. :)

https://www.youtube.com/watch?v=1BQHqE-8xss