Az emberi természet kettősége

Ja. Egyalkalmas esetén nyilván jóval visszafogottabb az ember.

Vagy én nem értelek, vagy Te. :)
Nem az a kérdés, hogy a másik milyen, hanem Te önmagadhoz mérten vagy? Ezt szerintem le tudod mérni. Pl dominánsként, mennyire tűröd az ellenkezést a szemtelenséget egy egyéjszakás esetében, vagy egy tartós felállásban? Nagyobb-e valamelyiknél az első segges, vagy nem? Ha határokat tágítasz, akkor hol állsz meg hamarabb? Ilyesmikre gondolok...

Ezt sajnálattal hallom, és csak remélem, hogy ez pont az a hozzállás volt, hogy at egyalkalmas történetben szabadabbjára engedte magát. :(

Nekem egyszer volt egyalkalmas, ami tragédia volt, bennem hatalmas törést okozott.
Soha nem mennék bele többé.

Tudod mit vett el? Az én merszemet, bátorságomat.

Viszont, esküszöm, nagyon szívesen visszaadnám annak az embernek azt az egy alkalmat.

Nincs bennem szadista hajlam, de AZT megkínoznám.

De Azúr... Azzal az emberrel EGYSZER találkoztál. Ergo nem tudod MÁSKOR milyen.

Így nézve jogos lenne a felvetés, de ha nem kizárólagosan egy alkalmas szeászokba bonyolódsz bele, akkor azért van arról fogalmad, hogy más esetben mibe mész bele, mit vállalsz be, és azt össze tudod vetni az egy alkalmas kalandokkal.

Másként fogalmazva: Én is kora kamaszkoromtól kezdve különbséget tettem a természetes testmeleg és a szerelem melege közt. Kamaszkoromban éltem az megadatott pillanatokkal, és azokat a lányokat, akik csak a mellkasunknál lentebb gyakoroltak ránk hatást, cukorpótlónak neveztük a társaságunkban. Én simán ki tudom mondani, hogy pl. a cukorpótló lányokkal sokkal szemetebb voltam, mint azokkal, akiket szerettem. Mondjuk ez a hétköznapokra igaz, a konkretizált bdsm akkor még nem volt jelen az életemben - de gondolom az analógia érthető. :)

Ezt pont nem tudhatod. Hiszen csak egyszeri alkalom volt. Így fogalmad sem lehet milyen lenne többször. :)