2020. 06. 19. 12:21 | Megjelent: 1276x
Időről-időre néha vannak olyan dolgaim, amire kissé rácsavarodok. Pörgök rajta pár napig, örülök neki, aztán ha nagyon nem akar értelmes dologgá formálódni a dolog, akkor kissé elengedem, ha meg igen... Hát általában a rácsavarodásom mértéke sosincs egálban a dolgok értelmességével. De nekem jó, örömet okoz.
Rég nem írtam művészi igénnyel. Most kicsit megpróbálok visszatalálni ehhez - és ez most minden szabad időm felemészti. Egyelőre csak régi írásokat porolgatok le, először a mesét posztolom, megnézem, milyen visszajelzések jönnek. Talán egy egységes történetté rendezem Ecz-et is... Aztán meglátjuk. Lehet persze, mire kiposztolom a mesét, elmegy az egésztől a kedvem.
De amit most legjobban élvezek, hogy kezd visszatérni a művészi látásmódom. Amikor figyelmesebb vagy a dolgok mélyebb jelentésrétegeire, amikor "keresed" a témát (vagy tudatosan nem is keresed, épp érzékenységed miatt találnak meg.). Aki ír, talán érti mire gondolok...
Aki nem ír, annak talán ezzel a példával tudnám megmagyarázni:
Ismeritek a sztereogrammot? Azt, amikor ismétlődő képekből, vagy "zaj" képből, a benne lévő apró torzításoknak köszönhetően elrejtenek egy 3D-s képet? Csak egy pontra kell fókuszálni, be kell kicsit bandzsítani, és egyszerre csak megjelenik a 3D-s kép. Ha sose néztél még ilyen képet, akkor azt javasolják, hogy közelről rögzítsd a szemed egy pontra, majd lassan távolodj el a laptól. Aztán ha belejössz, egy pillanat alatt rá tudsz "bandzsulni" a 3D-s képre.
(Mindjárt töltök fel 1-2 ilyet a galériába). Na, ilyesmi a művészi látásmód, csak mentálisan/emocionálisan...
Például. Ha egyszer jelenne meg egy verses kötetem, akkor Tandorira emlékezve, tuti a legelső vers ez lenne:
"Puszta létige árvasága"
van
(Szeretem ezt a látásmódot.)
https://www.youtube.com/watch?v=gV4j105Cztw
Hozzászólások (24)
De ettől még az a sajátos állapot, amit átadni próbáltam, megvan, és tök jó.
Így belegondolva volt olyan "művész" ismerősöm is, aki soha semmit nem alkotott, de egy művész ember lelkületével élt, és szenvedte, hogy nem tud alkotni. (Talán színésznőnek kellett volna lennie. Vagy legalább abban tovább próbálnia magát.)
(minden negatívum nélkül)
a vörös hajú lánynál nem látok semmit.
https://terebess.hu/zen/szoto/kortanc_Orkeny.jpg
- Ez a 2012-es Sauska, ahogy megérzed a délutáni nap, a föld és a legédesebb szőlő együttes ízét... a pici belevegyült dióval és aszalt gyümölccsel...
- Ja, lehet bazeg, mindenesetre én jól bekúrtam tőle
A puszta létige szomorúsága
Szerettem volna, ha úgy van.
Nem volt úgy.
Kértem: legyen úgy.
Úgy lett.
De másik oldalról én is néha irigyeltem a "lótuszevők" boldogságát. (Ebben semmi negatív felhang nincs most, néha tényleg tök jó egyszerűnek lenni!)
Néha csodálom azokat a nőket, akinek belibegek egy szobába és VANnak, és jön az első mondatnál a bölcsész lila köd.
Egyszer voltam bölcsész buliban. De csak a magamfajta könnyű lélekkel tudtam lerészegedni.
szerintem így jobb lett, jobban kifejezi, amit akarok. Mit gondolsz?
De igazad, van, így jobb lesz várj...