Gombóc

Akkor tessék CSAK jobbik arcodat mutatni.
Nem lehetsz, nem tudsz a nap 24 órájából 24 órán át, mindig Dom lenni. És ez forditva is igaz, szub sem tud mindig, állandóan szub lenni.

Ezt nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni? Nem ertek hozza. :)))

Persze. És pont ez a törődés teszi (többek közt) számomra értékesebbé a párkapocsalton belüli ds-t. De néha jó lenne csak egy - a jobbik - arcunk mutatni. :)

Az, hogy a mindennapokban hogyan kezelik a dolgokat a parok, szerintem nem befolyasolja az a "viszonyuk". Ha kedvelik egymast akkor torodnek egymassal. Ez osztonosen jon, valamilyen szinten meg egy kivulallo is latja.

En ezt lattam, hoztam magammal, es mar lentebb is kapirgaltam.

Falusi viszonylatban, a regi vilagbol.
Azok a parok akiknel megvan az osszhang nincs kerdes, mindenki tudja a dolgat, neki jo ahogyan el, biztos a helyeben, jo a hangulata, stb.... Hogy hogyan vannak leosztva a lapok nem szamit. Mindegy a ferfi, vagy a no hordja a nadragot, ilyeneknel jo volt dolgozni. Ahol meg marakodas van az egesz csapatra raul a mergezett legkor.

Mindegy, hogy milyen párkapcsolatban élünk, akár Dom - szub, avagy normál, lehetünk benne elesettek. És igen, a Dom is ember, férfi legelsősorban.
És igen, ha én élnék Dom - szub kapcsolatban és esetleg beteg lenne a Domom, én úgy ágyba parancsolnám, hogy csak nézne. Az, hogy mikor meggyógyul mivel jutalmazza a határozottságomat, rábíznám.
Nem várnám el Tőle, hogy betegen, avagy amikor valami bántja, legyen Dom. Ember legyen minden helyzetben.

(apró technikai hozzáfűzés. Azért lett influenza, nem pedig BL meccs az eredeti szövegben, mert a férfiak körében általánosabbnak gondolom az "ágynak dől és végrendelkezik" jelenséget, mint a foci iránti rajongást. :) )

Annyit mindenképp hozzátennék a témához, hogy a betegség csak egy szemléltető példa volt, egy analógiás érvelés. Az analógiás érvelésnek vannak hátrányai (pl. a tárgyalási univerzumok kérdésköre), viszont tagadhatatlan előnye, hogy könnyen fogyaszthatóvá teszi a szöveget.
Én inkább olyasmire helyezném a hangsúlyt, hogy a hétköznapi életben vannak olyan dolgok, amik ellehetetlenítik azt a folyamatos, intenzív kapcsolatot, ami d/s-ben jellemző.
Mert azzal egyet értek, hogy a dominancia és a szubmisszivitás nem szerep, hanem személyiségvonás, a "Dom"-ság és a "szub"-ság viszont igen. Ezeknek lehet alapja a személyiségvonásunk (bár nem szükségszerű; Vö: Top, bottom). Mint szerep, a hétköznapi szerepektől eltérő viselkedésminták sűrítményéből áll össze a "Dom" és a "Szub" szerep. Ha kell ehhez hosszabb magyarázó érvelés, szóljatok. És bizony a hétköznapokban ebből kifolyólag számos olyan szituáció előfordul, ahol nem viselkedik az ember a szexben felvett szerepének megfelelően - akár a párkapcsolaton belül is. Ezeket a szembesüléseket könnyebb elkerülni a pár órás szeánszolás alatt, kapcsolaton belül valamit kezdeni kell velük.
Persze egy analógia akkor sikeres, ha eltalálja az olvasót, így kínálok más alternatívákat is. Gondolom, abban egyet értünk, hogy a Domnak nagyfokú figyelmet kell fordítania a szubjára. És akkor elkezdődik a BL meccs? Az úszó világbajnokság? Vagy csak egy másnapos reggel? Talán akad ebben olyan példa, ami előhívja a megfelelő emlékképet belőled is. :)

Most tenyleg jatszuk a butust?

En arra hoztam fel peldat h ha egy ferfi (dom) beteg az ha valoban dominans nem befolyasolja a dominanciajat, iranyito poziciojat!

Te meg jottel a nagyanyam korbe ugralasaval.

Majd ha egy blognak az lesz a temaja h egy ferfi / dom hogyan viselkedik/viselkedjen ha a no / szub beteg akkor lesz relevans h nagyapam kotbe ugraljta-e a nagyit.

En nem latom h Azur blogja ez utobbit boncolgatna...

Te hoztad fel a nagyszüleid példáját, sőt, az első kommentedben nem is írtál mást, most meg közlöd, hogy nem tartozik a témához.
Mondom én, hogy nem ártana egy kis következetesség. 🙂

Ez nem igaz, ugyanugy megvolt aki korbeugralta a nojet, legfoljebb titokban.

Egyebkent David pont a nojet ugralta korbe, es nem ment ki a csatakba. :)))

Abban a korban.....
A parasztok kozott messze meglatszott milyen a viszony otthon. Ott ment jol a munka ahol megbecsultek egymast. Abban a korban(amire en emlekszem) sem volt maskepp, (legalabbis falun, ahol egymasra voltak utalva az emberek, kalakaban dolgoztak),csak nem pofaztak rola.

A blogban az a kérdés merült fel. Hogy egy domináns hogyan tudja megőrizni a dominanciáját? Pontosabban hogyan tudja megőrizni a Dom szerepét akkor amikor beteg? Ez a téma. Én erre mondtam hogy a nagyapám attól függetlenül beteg volt egy fikarcnyit nem vesztett a dominanciajából. Amúgy ez igaz apámra igaz rám és egy csomó ismerősömre mert miért ne lenne rájuk igaz.

A dominancia az nem szerep. Az egy karakter egy személyiségjegy. A Dom lehet szerep de ha természetes valakinek a dominanciája akkor a domsága sem lesz szerep.
Ergo teljesen mindegy hogy beteg vagy makkegészséges vagy épp legyengült vagy épp kicsattan az erőtől mert maga a karaktere az ettől nem változik. És azért nem egy rákos elhalálozásról beszélgetünk hanem egy nátháról lázról hát ez nem az a kategória amitől valaki elveszti teljesen az erejét főleg nem a karakterének az erejét.
Ergo teljesen mindegy hogy beteg vagy makkegészséges vagy épp legyengült vagy épp kicsattan az erőtől mert maga a karaktere az ettől nem változik. És azért nem egy rákos elhalálozásról beszélgetünk hanem egy nátháról lázról hát ez nem az a kategória amitől valaki elveszti teljesen az erejét főleg nem a karakterének az erejét.

Az meg hogy a nagyanyám körbe ugrált a nagyapámat olyan szinten nem tartozik a tárgyhoz hogy az valami hihetetlen az sokkal inkább valami női múlt Béli sérelem ami így előkerült hogy jaj istenem mert akkor a nőt is ugrálják körül abban abban a korban a férfiak nem ugráltak körül a nőket. Ezt fogadjuk el ez van.

Ahogy hímsovén lobbi sem kell. Nem is tudom, ki mondta itt nem is olyan régen, hogy ő az egyenlőség híve?
Nem te voltál? Én úgy emlékszem, hogy igen. Úgyhogy hagyjuk, hogy mi volt 50 évvel ezelőtt és kis következetesség sem ártana, vagy hiteltelen leszel.

azt a kort hagyd meg az akkori korok embereinek

én pl. soha nem voltam a nagyanyám, sem az anyósom. nem is leszek, (bármilyen példaértékű emberek is ők) mert én én vagyok.

Nem kell feminista lobbi:))

Abban a korban ez nem igy mukodott.

sok-sok évig éltem egyfajta dom-szub kapcsolatban-házasságban (persze, a fene nevezte így, scak éltünk, ahogy nekünk jó volt, örvendetes egymásratalálásra), de ilyen típusú gondok nem merültek fel, valahogy ez természetesen alakult
azonban a gyerekvállalás után igen, ott megváltozott, megszakadt
ahogy egyszer kifakadt gyermekeim apja: bizonyos dolgokat velem meg tud tenni, de gyermekei anyjával nem (lásd. De Niro mint maffiavezér), skizó helyzet
fogalmam nincs, ez mennyire általános
és még azt is hajlamos vagyok hinni, hogy nem is a helyzet, hanem az együtt töltött akkor már igen hosszú idő volt oka a kimerülésnek

Kissé ellépve a szemléletes példától, számomra a bdsm mindig egy felfokozott állapota a valóságnak, és koncentráltabban vannak egyes vonásai az embernek a szerepében. Éppen ezért a bdsm állapota nem tartható fenn állandóan.

Például nálam alap, hogy a dom mindig nagyon figyel a szubjára. Azonban vannak élethelyzetek, amikor ez borul. Ettől nem vagyok kevésbé domináns, de ha csak szeánszoznék, a partnereimnek elég lenne azt megélnie, hogy "én vagyok a világ legfontosabb része, mert így figyel rám." A páromnak, azt is fel kell tudnia dolgozni, hogy én vagyok számára a legfontosabb, meg néha elmegy sörözni a barátaival, néha meg hat lóval se lehet elvonszolni vásárolni, ha épp olyanja van, néha meg... persze, ezek az apróságok nem feltétlen rontják el a bdsmet, de illúzió rombolók tudnak lenni. És az illúziókat néha nagyon lehet szeretni.

nem kell soha elrejteni (se kis időre, se sok időre) az esendő embert
mert a Dom esendő ember, ez nem vagylagos reláció
nem attól dom a dom, hogy nem esendő stb.

de már sokat beszéltünk a dominánsnak/domnak lenni és azt eljátszani témakörről :)

és értem, amiről írsz, de mégsem
mert pl. fejfájással kitérni a szex elől az többszörösen sem erről szól, egyrészt, mert azért sokan tudjuk, a fejfájás (és menstruációs fájdalom) tuti ellenszere-enyhítóje lehet a szex,de legfőképp: ha a szub szarul van, akkor azt a domja-párja nem a kijelentéséből fogja tudni, hanem simán látja-érzi-tudja (mondjuk a domina, de még inkább a nő - menstruációs első napjáról is szívesen regélnék - én mindig azt gondolom, ezek az esetek, példák Fritz Kahnnal meghaltak, kb. ott/akkor voltak aktuálisak)

És fordítva is ez volt a helyzet? Azaz mikor nagyanyád volt beteg, őt is ápolta a papa, vagy elvárta, hogy keljen fel, főzze meg a vacsorát, stb, tudod, mint a nótában van?
Vagy ezeket nem várta ugyan el, de nem is segített neki?

En nem tudom Hölgyeim s Uraim de amikor nagyapam beteg volt nagyanyam vigyazallasban ugrasra keszen allt mellette es korbeugralta apolta mintha az oreg lett volna maga az atyauristen.

Igaz nem dom volt csak a hazura, a csalad feje.

Valóban kihívás ezt a látszatot minden körülmények között fenntartatni. Itt is az segít, ha a génekben is benne van a szerep, sőt igazából ez épp annak a tesztje, hogy mennyire belülről jön.
Magamról tudom, hogy a 37,3 fokos influenzától már haldoklom és legszívesebben takaró alatt szundítanék egész nap. Ilyenkor fontos a bizalom és a jó emberismeret. Egy kellően empatikus de jó emberismerő dominának nem fog megesni a szíve teljesen. Kiderül, hogy azért sok mindenre képes vagyok, de azért este lehet, hogy egy órával előbb elenged pihenni. Fordított esetben a jó szabályok segítenek. Ha nincs kedve parancsolgatni akkor is olajozottan mennek a dolgok.
A szeánszozós kapcsolat ugyanúgy el tud laposodni, ezt nem saját tapasztalatból, de ismerőseim tapasztalatából tudom. Van, akinél unalmas ugyanazt a játékot többször eljátszani, folyton meg kell újulni és egy idő után fogynak az eredeti ötletek, megtelik a szertár játékszerekkel. Gyakran fordultak hozzám ilyenkor tanácsokért, azokkal még lehetett frissíteni egy kicsit. Amikor én is kifogytam a tanácsokból, akkor olyat javasoltam, ami független a kellékektől és az ismétlődésektől.. de ez egy másik blog témája lenne.

"És a pároknak meg kell tudnia küzdenie azzal, hogy ezekkel együtt (és ezeknek ellenére) is csillogó szemmel domjaként, vagy szubjaként tekintsen a másik felére."

...az én nézőpontom szerint , pont ezért sokkal értékesebb és többet adó az egész :)

Ó, én görcsökben fetrengve is tudok parancsolni! 😃
De hogy ne trollkodjam el a témát, szerintem egy jó párkapcsolat, akár D/S, akár vanilla, alapja az, hogy akkor is vállaljuk magunkat, ha éppen esendőek és sebezhetőek vagyunk. Nem kell ezt túlagyalni, én pl simán el tudom képzelni, hogy ha a subom éppen lázas, ápolom, vagy ha nekem van valami bajom, nem várja el, hogy talpig dominaszerkóban utasítgassam.
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ha őt elfogadja egy nő a subjának, akkor az a nő neki borzosan és mackónadrágban is a dominája lesz.
Hát így valahogy. 🙂

Érdekes és elgondolkodtató téma...