2020. 05. 19. 15:41 | Megjelent: 1213x
Elképzelem, ahogy Mámocska a hajdanán a BÁV antikvitásból vásárolt fotelben ülve diktál, miközben a Mérnök Úr öregesen bólogatva jegyzetel. Mámocska sosem szólítaná a Mérnök urat "Bélámnak", vagy "Papusnak", netán "Fiam"-nak. Attól még a Szépvölgyi úti villa alatt is megindulna a föld. És bár Mérnök Úr már réges-rég az államtól kapja kicsinyke kis nyögdíjját, gyöngy betűit és rangját megtartotta. Ami kijár az kijár, kérem.
A nappaliban a szarvasbika még búcsút bőg a Mérnök úrnak a Seres József olajfestményről - engem meg kétségben hagynak.
Nem tudom, hogy a Mérnök úr már a vásárlást követően véletlen hagyta-e el a listáját (nem tudom Mérnök Úrról elképzelni, hogy direkt szemeteljen), vagy mehet vissza a fájós lábával a boltba, mert nem a szerelemnek és a bizalomnak eme tanúságát idő előtt ejtette ki zakója belső zsebéből?
Hány év cementje tartja egybe azt a házasságot, amit már semmi sem robbanthat szét? Mert miféle örök szerelem és bizalom kell ahhoz, hogy ezeket a tételeket lediktáld. (Persze, ami kijár, az kijár...)
És miféle szerelem és tisztelet kell a Nő iránt, hogy ezeket a tételeket leírd - különben úgyis elfelejtenéd.
https://www.youtube.com/watch?v=-5XOE4Wy2C0
*A történet hátteréül szolgáló kép a galériában.*
Hozzászólások (2)