Csalfa remények

Hát az úgy volt, hogy hirtelen majdnem cégvezető lettem. Viszont mesék nincsenek, illetve vannak, de azok messze elkerülik a kapitalista világszemléletet (ott max. az elkorcsosult legendák élnek meg...). Szóval időben jelzett a vészvillogóm, és egyelőre nem vagyok vezérigazgató.

Viszont olyan ember vagyok, aki szereti az információt, mert az jó eséllyel tud értéket képviselni. És ahogy forgattam a szavakat, átkötöttem a lehetőségeket, ismét halvány sugárban derengett felém egy régi álmom temetői mécsese.
... Sosem tudtam megvalósítani, többször nekifutottam, de egy fél éves hobbimunkát valahogy sosem akartak bevállalni az emberek, akiket elértem. Pedig jó kis fél-passzív jövedelemre lehetett volna szert tenni vele, ki tudja, talán ma már teljes megyéket vennénk meg belőle.
És azokban az időkben sem mozdultak a népek, amikor számos emberem épp kivergődött az egyetemről, állt széjjel tett kézzel (mint magam is), hogy akkor most mi a fene legyen, és csak sodródott. Akkor simán lett volna ideje mindenkinek, meg lehetősége változtatni, próbálkozni, megalapozni. Én sem szerettem sosem az ingyen munkát, de volt olyan szakasza az életemnek, amikor az volt indokolt...

És most itt egy halvány reménysugár, pörget, éltet, ihletet ad. Még ha a keserű szájíz a számban figyelmeztet is rá, hogy nem fog összejönni, de jó úgy tenni, minta mégis.
Mentális maszturbáció.

***
https://www.youtube.com/watch?v=Dv4bTfBR6jA&list=RDDv4bTfBR6jA&start_radio=1