A szeretet irracionalitása

Számomra, aki Platónon és Arisztotelészen növelkedett [sic!], van valami lenyűgöző a szeretet irracionalitásában. A csoda egyik mentsvára, hisz a csoda felfogható meg nem értett törvényszerűségként is. És mióta egyre több mindent megért az emberiség, azóta a csodáknak ilyen mentsvárakba kell húzódnia.
Ezek nélkül az apróságok nélkül válna az élet sótlan falanszterré.

És ott, ahol a józan ész csődött mondd, ott vezet át szív.
Hogy igenis megéri egy órát várni egy kutyás képregénye, hogy megvedd, mert annyira akarja már hónapok óta. Van ez így, bekattan valami, ami kell, amit akar az ember, és gyermeki, mára már ritkán látott boldogság járja át, ha megkapja. Ezért éri meg.

Vagy, hogy felvetesd vele a karácsonyi ruháját, csak mert túl szép benne, hogy alig lásd rajta. Hiába, hogy nem lesz a ruha alkalomhoz illő. De nézed, és boldogsággal tölt el az esztétikai élmény - enyhe szexuális feszültséggel.