Hiányok tükrében

Ha megkésve is, de csak vörös folttá kenődött a hirtelen bővülő család jövőképe. És azért a hiányból lett hiány tovább gyűrűzik köztünk.

A női fél tök érthető, erre számítottam: Amíg a hiányt a késés okozta, addig "kinyírlak ha felcsilnáltál". Amint a lehetőség hiánya lépett fel: "miért nem csináltál fel?" Így tegyél boldoggá egy nőt. :P
Ami viszont változott, hogy most tényleg volt ideje hozzászokni a gondolathoz, és amikor komolyra fordítottam a beszélgetést, kiderült, hogy persze, racionálisan oké, hogy még várunk, de talán nem is lenne akkora baj, ha becsúszna.

És én is azon kapom magam, hogy a reggeli művelődésem során Vekerdyt hallgatok. Szóval ha becsúszna... De tartanom kell még magamat a racionális énemhez. Még várni kell. Ma reggel döbbentem rá, hogy nem csak az anyagiak miatt. Hanem magamban is van még jópár módosítás, amit szeretnék véghezvinni, vagy megszilárdítani magamban, hogy közelebb kerüljek az általam ideálisnak vélt apaképhez.

És igen, ez a kellemetlen, gyomorszájon vágós téma, az önnevelés. Amikor szembenézel magaddal, és azt mondod, többé-kevésbé elég jól elfunkcionálsz, de azért így nem vagy egészen jó. Ezt szeretnéd látni a gyerekeden? Pedig mint tudjuk, a gyereknevelésben a legerősebb faktor a mintakövetés... És ezt nem elég akkor elkezdni, amikor már úton a baba. Persze, az ad majd egy jó adag érzelmi benzint a változásokhoz, és tudom, jó adag távolság lesz mindig is a reális és az ideális én között. És önmagunkat nevelni részint nehezebb, mint másokat, mert csak belső erőforrásokra támaszkodhatsz.

Szóval ez az önnevelés témakör most talált süllyedt. Lehet, erről írok majd...