2019. 10. 31. 08:53 | Megjelent: 1019x
Van már kenyerem, söröm is van,
És van tető a fejem felett,
Van szívemben csonka öröm,
Van bús kérdés, s rá víg felelet.
Van kaktuszom, száraz cserépben,
Mi némán mered az asztalon,
És ha jó kedvem is van éppen,
Már-már virággá magasztalom.
Van okostelóm, nyárra táska,
Mi alvón várja a szabimat.
Ha lesz elég pénz a szállásra
Fishingen iszom a bambikat.
Maradtam, ki mindig is voltam,
nem több, mint egykori köd-képem,
Bár mostanában úgy hallottam,
Néha fogadják a köszönésem.
Van kis lámpám, izzik a villany,
bár nem tud fényleni a füsttől,
Arcomon egy mosoly átvillan
Ha szájamban valami füstöl.
Van kádam, ha tisztulni vágyom,
Aszpirin beteg idegemnek,
Megmaradt még pár, lázas álmom,
Miről akad, kik felismernek.
Mit eldalolok, az a bánat
Senkit sem hat meg már túlzottan
Felöltöm ingem és ruhámat...
De mást viszek már, mint elhoztam.
De néha megállok az éjen,
Gyötrődve, mint Harpagon,
Szíve lett a kincse egészen.
- Hogy fölgyűlt benne a balga lom!
Nem veszik el, kár is keresni.
Bezárta az önző mellkas,
Torokba, szélbe nem ereszti.
míg a régi vággyal fel nem hagy.
Itt megvan minden, ami kellett
Fullig telenyomatva a kincstár,
De nincs strázsa az ajtó mellett
Mert benne kincs régen nincs már.
Hozzászólások (4)
De hogy merészelted? :D