2019. 08. 09. 18:26 | Megjelent: 1566x
Annyi volt...
(
Néha az az érzésem, a blogfalon túl sok a sikersztori, és a jól/rosszul megírt vágykép, ahol minden klappol. És ezzel nincs is baj - csak kissé hamis képet fest a világunkról.
Mert a bdsmben sincsenek mélytorkos ingyenpuncik (a nemi egyenlőség jegyében atm funkcióval ellátott fiókvibrátorok). Nem mindig működik minden, és ha egy sima kapcsolatért meg kell dolgozni, hát egy bdsm kapcsolatért néha izomszakadtáig kell küzdenie mind két félnek. Persze ideig-óráig át lehet baszni mindenkit, és lelke rajta annak, aki ezt csinálja. De akiknek az életük szerves részét alkotja a megvalósított bdsm, az tudja, mit kell néha mögé rakni.
Néha jó lenne a célhoz vezető utakról írni/olvasni. De „Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával >>tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek<<", és az én nagy terveim is sikítva bassza ketté az idő veszettül pörgő körfűrésze, és most is csak egy fontos mérföldkőnek van időm emléket állítani.
)
Öt hónapja a kapcsolatunk mélyponton volt, ami ráült a D/S-re is, és majdnem rajtavesztünk. Az egyik utolsó csepp volt nálam, mikor nem álltál fel egy székre, hogy kedvem töltsem rajtad.
Akkor kezdtünk előről mindent, a nulláról, az alapokról. Az S/M-et nagyrészt zárójelbe tettük. Majd elkezdett hiányozni az S/M, és nekiálltunk felépíteni ezt is. Még nem vagyunk a végcélnál. A tegnap este még nem a szemcsillogós "csináljuk újra" este volt. Csak a "Nem volt rossz/belefért" szintet ütötte meg. Féltél kissé, de bele/és felálltál. Én meg játékosan megkínzattam kissé melleid, kaptál a fenekedre, és kényeztetések közepedte a pálca is táncolt egyet a szeméremdombodon. És visszagondolva erre a szívem csokiszökőkúttá olvad. És megint egy kicsivel többek lettünk.
https://m.youtube.com/watch?v=f1Q2maax1E4&t=29s
Hozzászólások (16)
Viszont a szexualitás nem ellaposodik, nem a szerelem múlik el
(jó esetben), hanem a problémák a veszekedések a velejáró haragszom rád, elnyomja. Annak a kapcsolatnak van esélye feltámadni, vagy újjáéledni amelyben nem aludt ki a tűz a felek között. Minden probléma megoldható közösen, valahogyan ha van rá motiváló erő. Probléma alatt az egymás közötti lelki gondokat értem.
Valószínű nem egyetlenként, nálunk is megvolt minden mi szemszájnak ingere, gyilkos veszekedések, sértődések, különköltözés, más partnerekkel ismerkedés, épp csak nem ütöttük egymást(nem BDSM-ként)
De tudtam éreztem-tük végig a másikat ezért eleve esélytelen volt a mással összejövés. És az is érdekes dolog soha senki nem tudott annyira kihozni a sodromból mint a párom, sőt saját magam voltam megdöbbenve magamon, és viszont, a családot pedig valósággal sokkolta a sosem látott téboly. Szóval nem minden rózsaszín.
ui. elnézést ha már mondtam, ugyanis már többször elmeséltem régebben.
Ahogy Antal is írja a bdsm kapcsolatok és a vanilla kapcsolatok buktatói ugyanazok.
Nekem nincs szemelyes tapasztalatom az egyuttelos bdsm kapcsolatban...
De beszeltem olyanokkal akiknek van s nem 1-2 év. Hanem 10 években mérhető.
Azt mondták h először a bdsm kezdett “bedögleni” aztán a sima szex s végül az egész.
Annyi a különbség h a vanilláknál egy lépcső kimarad.
Az hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek s hullám hegyek állitólag normális.
Azért írom h állítólag mert egyetérrtek vele. De abban az értelemben h nem mindig jövünk ki egymássl ugyanúgy.
Viszont nem értek egyet vele ha csak a szexualitást nézem.
Bocs ha nem feltétlenül leszek bíztató...
Szóval én úgy látom h ha azért
Van baj a szexualitással mert a hétköznapok gondja rátelepszik azt csak-csak meg lehet oldani.
De ha a szenvedély/kémia/vágy múlik el... akkor az annyi.
Ott pont kerül a mondat végére.
Sokan jönnek azzal h fel lehet dobni az ellaposodott szexualitást... Persze, biztos...egy darabig.
Aztán smafu.
A szexnek szerintem zsigerinek kell lennie, ösztönösnek.
Ha már tudatossági szintre emeljük...
Szóval nálam ott ette meg a fene.
De ez én vagyok. Mások mások:)
—olyan tóban, ahol NINCS hal,
nem lehet halat fogni —
igy lehetne összefoglalni az “utat”
8-!
Szerintem semmi a különbség ezen a téren köztünk és a vaníliák között.
Csak arról lehet szó, hogy van aki elhiteti magával a BDSM bármin is változtat. 100%-ig biztos vagyok benne hiába dom/sub kapcsolat abban a pillanatban ha valamiért megváltozik a köztük a viszony attól fogva nem lesz ura, csak egy olyan valaki akitől szabadulni akar. Szóval nyugodtan letérdelhet ha akar az a dom mert épp ott akkor nem dom.
Nektek kitartást. Amíg közös a cél, addig minden probléma áthidalható.
Tartsatok, és szeressétek egymás.
Vannak mélypontok, de ha azt túléli a kapcsolat, átlendül, akkor annál erősebb lesz.
Az pl elég fura helyzet egy domina, vagy dom életében, hogy azt mondja a subja, hogy már nem kívánja, nem akarja.
A lefurcsább pedig az ha a domina, vagy dom könyörög neki vagy sír neki.
Hát...szóval...érdekes.