Futottak még kategória

Reggel és utazás közben valahogy nem járt át az Utolsó Vacsora bulihangulata.
- Basszus, elfelejtettünk napszemüveget venni. Mondjuk nekem úgyis búvárszemüveg kellett volna! Hogy hülyén néznék ki búvárszemüvegben? Ugyan már, a többiek, akik olyan hülyék, mint mi, hogy nem vettek búvárszemüveget, úgyis megvakulnak a portól. Jajj, hogy maszkot sem vettünk? Hát nincs véletlen egy sálad? Csak a kedvenc, szép, baglyos sálad van, amit most vettünk neked? Hááááát. Biztos kijön majd belőle a színes festékpor mosáskor. (És ez a "Háááát. Biztos" úgy hangzott, hogy simán megérdemelt volna egy Jászai Mari Nagydíjat.) Elfelejtettem a ügyvéddel ellenjegyeztetni végrendelkezésem. Na sebaj, minden estre ha az lesz az utolsó mondatom, hogy "HRRRHŐŐŐŐőő" akkor az azt jelenti, hogy szeretlek, csak épp megfulladok.
Trollkodom. Valami kis szórakozás nekem is jár, ha már eljöttem futni. És ha már mackónadrágos csatang buzinak nézek ki a négyeshatoson, ahogy épp próbálok egy unikornist polgári közegbe illő viselkedésre bírni.
Aztán rájöttem, hogy homoszexuálisnak lenni nem is rossz dolog, mellettem meg úgyis van egy nő, szóval max. bi-nek néznek, azok meg úgyis dupla eséllyel játszanak, ki tudják élvezni az életet, fenékig... Öööhm. Na jó, ugorjunk.
Lényeg a lényeg, hogy mire rajthoz álltunk, csendes beletörődésbe enyhült a hangulatom (ami mondjuk hiba volt, mert akkor meg Csillag kezdett rá, "menjünk haza, hol az érmem, nincs is érem, le kell adni a csomagot, inkább ne is fussunk...). Nekem meg inkább Eczre kellett figyeltem.
- Fog erősen a kezem, sokan vannak, ne vessz el. Együtt futunk majd.

Majd jött a "Három, kettő... EGY!"
- Vííííííj! - És olyan sebességgel vágott át a színes porfelhőn, hogy unikornis alakú gomolygó lyukat hagyott maga után. Most mit mondjak? 10 percente volt indulás, Ecz szerintem a kettővel előttünk lévő turnus lassúbb futóira is rávert vagy 6 percet.
Mi a magunk komótosabb tempójában 36 perc alatt lekocogtuk az öt kilométert, majdnem megállás nélkül, de az utolsó előtti csekkpontnál az addig szűziesen fehér Cicamacit ("Ne már! Ma még utazom!") mintegy öt méterről küldte hitmanes pontossággal jobb szemen egy jó marék kék porral a segítő srác.
Megvan az a rész a Forma 1 monacoi pályán, amikor kijönnek a pilóták az alagútból, és 2-3 másodpercig kb. semmit nem látnak a hirtelen fényváltozás miatt? Na, kb. ilyen hatása volt a szeretetcsomagnak Cicamaci bal orcáján, úgyhogy lekocogtunk a kiálló sávba, gyors szemfenékpolíráz, és kocogtunk tovább. Azoknak a rút pletykáit meg határozottan visszautasítjuk, akik szerint még vagy háromszor ment át a kocogásunk sétába...
Lényeg a lényeg, lefutottuk, és tényleg jó volt. Én azóta röhögök Cicamaci hupikék fején, ő meg az én rózsaszín képemen.
Szeretés van.
(Meg egy unikornis, ha előkerül)