Használat és kihasználás mégeccer

Most két jó poszt is jelent meg a témában, csatlakoznék a véleményemmel.
Elgondolkodtatott Risley, hogy miért robban mindig a munka-kihasználás bombája. Nálam is, a bdsm érzelmi oldalát megélő embernél, mi veri ki a biztosítékot?

Két külső szemlélő által marhára hasonlító helyzet:
1, Egy szubnak van egy Ura/Úrnője, aki munkát ad a szubjának. A szubja ennek örül, és boldogan el is végzi. Közben bdsm elemekkel simán tarkítható a munka.
2, Egy szub dolgozna egy domnak/dominának. Ezért a dom/domina munkát ad a szubnak. A szubja ennek örül, és boldogan el is végzi. Közben bdsm elemekkel simán tarkítható a munka.

Tök mindegy, hogy itt a szub fél férfi, vagy nő, hogy a munka ebédfőzés, kerti ásás, padlótisztítás vagy fahasogatás. Hasonló a szitu, miért veri ki a második mégis nálam könnyen a biztosítékot?

Azt hiszem, a megfogalmazásnak kell utána néznünk mélyebben.
A második esetben: "házimunkáért cserébe bdsm szeánsz."
"... cserébe ..." Itt van a kiskutya elásva.
Mitől olyan ijesztő, gyomorforgató ez a szó?

A párkapcsolatokban is, hazudik, vagy naív az, aki azt gondolja, hogy nincs szó adok-kapokról. Mégis lényünk egésze berzenkedik a közgazdasági szemlélettől a párkapcsolatok terén. Itt vagyok én, ezen előnyeimmel, ezen hátrányaimmal. Megpróbálom magam jól elhelyezni a kereslet-kínálat piacán. Átgondolom, hogy a kínálat közel egálban van-e a kereslettel, marketinggel kicsit feljebb is tuningolom a kínálatot, ha már megvették, talán nem viszik vissza a pénztárhoz. A dolog tetszik, vagy nem, így működik.

Így működik?! A frászt. Majdnem megvezettem magam. A dolog így is leírható, ebben a nyelvjátékban. Világossá válnak ez által törvényszerűségek, erre jó az egyszerűsítés. Csak közben figyelni kell, nehogy túlegyszerűsítsünk, nehogy valami lényegeset lemetszünk a vizsgálat tárgyáról, és hamis legyen a kapott kép. És a gazdasági szemléletnél ott kiabál belül egy kicsi hang: kérem, itt redukcionalizmus történik! Ez nem ÉN vagyok, csak egy darab hús a piacon!

Hopp, mily' szó szökkent ki fogaim kerítésén át!? Hátha jó valamire. Nézzük meg a két mondatot így.

1. ÉN szolgálni akarlak TÉGED, mert ENGEM tesz boldoggá, hogy TÉGED szolgálhatok. A másik oldalról ÉN munkát adok NEKED, mert fontos vagy TE számomra, és NEKEM örömet okoz, hogy TE szolgálsz engem.
2. ÉN szolgálni akarok VALAKIT, mert boldoggá tesz, hogy szolgálhatok. Másik oldalról: ÉN vagyok a fontos, és itt ez a munka, amit meg kell csinálni, ezért VALAKI szolgáljon.

Kár már minden betűért.
Amikor azt érzem, hogy kihasználás történik, úgy látom, a TE helyébe egy általános valaki lép. És ez által azt érzem, hogy itt komoly átverés történik. Valakivé degradálják az ÉN-t, sőt, a "TE" nem is fontos a szituációban, csak egy eszköze, hordozója a cél elérésének.

Ezzel szerintem átverés történik, kéjre cserélik a boldogságot (bár tény, hogy a kéj is visel értéket), és bdsmként árusítják. Bár az elbírja ezt is, mégis azt lúgozzák ki belőle, ami számomra a lényegét képezi. Én hiszek abban, hogy a bdsm legtartalmasabb formája két ember, két ÉN közti sajátos kapcsolat.