A Dom és a korlátok

és megint szűkíteni-pontosítani-korrigálni kell magam :( :)

fizikai korlátok vannak, természetesen
de nem csak fizikaiak
mindannyiunkat ezer dolog korlátoz nem fizikai síkon is
ízlésünk-szépérzékünk, erkölcsi felfogásunk, fantáziánk (hogy csak talán nem a legszokványosabbakat írjam)- ezek mind-mind korlátokat szabnak

"igazán" jó/megfelelő partnert találni rendkívül nehéz

Igen, mivel az ember fizikai létező is, a filozófiai abszolút szabadság maga is illúzió, mivel végső soron materiális testünk determinál minket.
Csak egy tisztán szellemi létező lehetne teljesen szabad, ez jogos. :)

nem csak az az illúzió, amilyennek az ember érzi magát az abszolút szabadság mámorában, meg amit a szub ad
hanem már az abszolút szabadság is az
nincs olyan
minden szabadság relatív, külső és belső korlátok határolta relatív szabadság
csak ha a két fél relatív szabadságmezeje egy akkora teret ad ki, amelnyek a vége már mindkettejük látóterén kívül van (de van), akkor jöhet az abszolút szabadság illúziója, s születhet abból valami jó, az adja a közös játszótér kereteit, ahol érvényesülhetnek az általad leírtak

Köszönöm, ezt nem akartam én kimondani. :) De én is ezen agyalgattam, amíg írtam, hogy aki képes az abszolút szabadságban önmagát korlátozni, annál jó esélyünk van arra is, hogy képes legyen más korlátokat is figyelembe venni ebben az állapotban (pl a szub korlátait), aki viszont nem, az nagyon csúnya meglepetést okozhat pl a szub félnek... De úgy godnoltam ebbe a részbe már nem csapok át, mert akkor túl hosszúra nyúlna a bekezdés. :)

igen

ezzel kapcsolatban meg azon gondolkodtam, hogy... attól, hogy valaki domra emlékeztető helyzetbe kerül, még nem biztos, hogy dom (ugyanez igaz minden kategóriára)
nem tudom, mennyit ér az öndefiniálás, és hol vannak a határai
ez a domság itt a pixie-n nekem sokszor már olybá' tűnik, mint a sztárság a bulvárban: mindenki az

ja!
és nem az a Dom, aki győz, aki mindig győz (tetszett tényleg és nagyon az idézeted a múltkori blogodból, blognyitó)
sőt, talán még inkább megmutatja, ki/mi/milyen, hogy hogyan viselkedik, mikor tette nem "önmaga fölé emeli".

Igen, valóban az ember találkozik itt a szabadsággal, csak a szabadság a bdsmben egész másként artikulálódik a személy számára, mint mondjuk egy péntek este, vagy a fantáziában, vagy mondjuk egy változás során. Egy másik ember feletti hatalom, sokkal erősebb kihívás szerintem etikailag.

... vagy akár szülő.
vagy max kutyatulaj

aki ennek a "próbának" nekimegy, az nem a Dom, hanem az ember
és pl. ezek/ilyenek során derül ki, mi/milyen, és lehet a végén Dom

Nekem mondod?:))

Kellenek a korlátok, hogy az ember tudja értékelni a szabadságot.

Erre szokták mondani, hogy jó dolgában, unalmában nem tudja hogy mit csináljon.

Igen, nekem is az időmenedzsment az egyik gyenge pontom. :D
Amit leírtam, az szerintem a szabadsággal való szembesülésre adott reakció, és éppen ezért csak annyiban ds spcifikus, amennyiben a ds-ben is a korlátlanságot éli meg az ember.
Szóval teljesen egyetértek, sőt, a film egyébként (fogjuk rá), pont a politikai hatalom által adott korlátlanságot boncolgatta. :)

Szerintem ez személyiség függő s nem csak a D/s ben mutatkozhat meg.
Nézz meg egy hirtelen meggazdagodott embert. Van akit teljesen megrészegít a hírtelen jött gazdagság, ami nyilván nagy fokú szabadsággal s ego növeledésdel jár. S amugy a köznyelvben használjul “elszáll”.
S van aki marad visszafogott, nem túlzó ugyanebben a helyzetben.
A hírnév detto ilyen. Sok sztár nem tudja kezelni a hírnevét, a csillogást.
A nagy vagy korlátlan hatalom, szabadság gyakran devinánssá teszi az embereket.
Ebben szerintem szerepet játszik egy kis isten komplexus és az ingerküszöbb eltolódása. Csak egyre extrémebb dolgok tudják celkelteni az érdeklődést, kiváltani az izgalmat.

És személy szerint nem szeretem a korlátokat, de tény hogy nehéz kezelni a korlátlanságot, hamar elfajulhat tőle az ember. Pl nekem realíve sok a szabadidőm... s nem feltétlenül hasznosan, tartalmasan osztom be... ez is egyfajta szabadsághal való “visszaélés”.

Minden szabadságjog felellősséggel párosul, minden szabad döntés egy lehetőség arra h jol vagy rosszul döntsön az ember. Nem mindenkinek esik jól ezt a terhet vinni, vállani.
Nem véletlenül adják át a szubmisszív személyiségek a döntési jogot. Megkönnyebbülés számukra.
Egy Dominának/Domnak pedig ismernie kell a saját határait, hogy mit bír el a válla.

Ha túl nagy szabadságot kap, amit már nem tud kezelni abból előbb utóbb bajok lesznek.

Bizony. Én szeretem használni azt a szót, hogy "méltó a ..."-hoz. Legyen az hatalom, vagy szeretet, vagy gondoskodás. Az ember, amit adottnak vesz, arról könnyen elfelejti, hogy az nem jár "alanyi jogon". Méltóvá válni a hatalomhoz azt hiszem azt jelenti, hogy hatalmadban nem feledkezel meg emberi mivoltodról, és ez által látod az azonosságot önmagadban és azon, akin uralkodsz

aztán továbbgondoltam és eljutottam a rosszul használt hatalomig is ...

itt két utat látok. az egyik a rosszul használt hatalom miatt kiváltódott félelem a másikban, főleg, ha a másik fél meglehetősen gyenge és nem tudja jól jelezni, hogy ez nem oké

"Addig lehet hatalmat gyakorolni az embereken, amíg adsz is nekik valamit! Akit megfosztasz mindenétől, a fölött többé már nem lesz hatalmad!

Felhőatlasz c. film"

a másik meg az az út, amikor a másik fél is erős

"A mosolygó alattvaló mindig fölényben van az ingerült uralkodóval szemben.

Heinrich Böll"

nota bene, a hatalom jól gyakorlása az igazi művészet :)

Lao Cevel sok mindenben egyet értek. :)

továbbgondoltam a korlátlanságot és az abszolút szabadságot. és megint eljutottam a mások fölötti hatalomig

azóta a hatalomról szóló idézeteket olvasok. ötvennél is több oldal van belőle a Citátumon

"A győzni tudó nem támad,
a vezetni tudó alázatos."

Lao-ce