Nyálas poszt

Tegnap este sokadjára kértél bocsánatot, hogy nyálas lettem. Pedig jól tudod, nem zavar.
Esendő, emberi mivoltodban is szeretlek. Nő vagy, így havonta vérzel, a szádban nyál van, és kordul a gyomrod, ha éhezel. Égi létezésed földi jegyei ezek, hát szeretem ezeket is.
De magyarázkodni kezdtél. Amikor a mellkasomra hajtod a fejed, megnyugszol és ellazulsz.
És már alszol is, tej-édesen, nyálcsurranósan. (Máskor meg milyen nehezen...)
A bdsmben azt játszuk, enyém vagy, és keressük az érzést, hogy végkép átadni jó magad. Aztán egy melós nap után rámhajtod a fejed, és tényleg enyém vagy. Erősebb kötelék ez a kenderrostoknál.